1.      tétel: A felvilágosodás fogalma, a magyar felvilágosodás korszakai:

A felvilágosodás:

-        A polgári társadalom előkészítését megteremtő eszmerendszer

-        18.sz.

-        Immanuel Kant: a felvilágosodás az ember kiszabadulása önhibájából előállt gyámoltalanságából, abból a helyzetből, hogy valaki más vezetése nélkül ne tudjon gondolkodni

-        A felvilágosodás jelszava: Sapere aude! – ’ Merj gondolkodni!’

-        Vallási kötöttségektől mentes gondolkodás

Kiindulópontok:

a.       empirizmus

-        Bacon, Locke

-        A világ tudományos megismerése a tapasztalaton nyugszik, ismereteink végső forrása a tapasztalat

-        Módszere az indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás

b.       racionalizmus:

-        Descartes: Értekezés a módszerről

-        A matematika a legtökéletesebb tudomány

-        Nem a tapasztalatot tartotta az ismeretek egyetlen forrásának

-        Az értelem az ismereteink végső forrása

-        A logika és a matematika alapvető fogalmai az emberekkel velük születettek, nem pedig tapasztalati eredetűek

-        Dedukció: az általánostól kell eljutni az egyesig

-        A felvilágosodás gondolkodói minden vallást ésszerűtlennek nyilvánítottak

-        De a legtöbb felvilágosító mégsem lett ateista

-        Deizmus

-        Enciklopédia: 1751 és 1772 között 28 kötetben jelent meg

-        Denis Diderot, D’Alambert

-        Az Enciklopédia hatalmas politikai, világnézeti viták középpontjába került

-        Támadták a jezsuiták, a Sorbonne professzorai, a kormány betiltotta terjesztését, a pápa is elítélte

Felvilágosodás Magyarországon:

-        Polgárosodás hiánya Þ megkésettség

-        Az uralkodó osztály tagjai lettek nálunk a felvilágosodottak

-        A célok átalakultak: elmaradottság leküzdése, kulturális haladás, a magyar nyelv művelése

-        Mária Terézia 1760-ban magyar nemzeti testőrséget állított fel Bécsben

-        Első magyar írói társaság Bessenyei vezetésével

-        II. József  felvilágosodott abszolutizmusa idején még könnyebben terjedhettek a modern gondolatok

-        De II. Józsefnek, reformintézkedései mellett központosító célkitűzései is voltak: német nyelv elterjesztése a hivatali életben

-        Ez megosztotta a magyar értelmiséget:

-        Jozefinisták: polgárosodást akartak, a társadalmi rend modernizálását, de nem küzdöttek a nemzeti függetlenségért

-        Nemesi ellenállás: azok a nemesek, akik saját jogaik csorbítása miatt szálltak szembe, s a németesítés ellen tiltakozva védték a magyar nyelv ügyét

-        Sajátos kelet-európai helyzet alakult ki: szembekerült egymással a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért folyó küzdelem

-        Francia forr. Után politikai radikalizálódás – magyar jakobinus mozgalom

-        Terroruralom I Ferenc alatt 30 évre lehetetlenné tette a politikai életet

-        Felvilágosodás I. szakasza: 1772-1795

      II. szakasza: 1795-1825

Bíró Ferenc: A felvilágosodáskori magyar irodalom értelmezéséhez, ItK, 1979,  316-328.

A periodizáció:

-        Romantikus irodalomtörténetírás vélekedése: Bessenyei jelentősége – új korszak kezdete az irodalom történetében Þ degradálás: ebben a későbbihez mért kezdetlegesség mozzanata is benne van

-        Újabb kutatások nézőpontja: nem csupán előképe a későbbi kibontakozásnak, hanem maga is eredmény

-        Az 1772-es korszakhatár kijelölése – Bessenyei alakjának romantikus szempontú értelmezése

-        Az utódok nem Bessenyei rendszerét követték, hanem felhasználták a programhoz tartozó írásokat

-        Gondolatkörök hatottak és nem a filozófusi problémavilág

-        A felvilágosodás kori magyar irodalom fejlődéstörténetének jellemzője: elmosódó kontúrokkal bontakozik elő a késő-barokk világból, és elmosódóak határvonalai a romantikába való átmenet idején

Az irodalom művelésének körülményeiről:

-        1750 körül izoláltság jellemezte az írók irodalmi tevékenységét

-        Az író nem egy irodalmi körnek, hanem az irodalmat fogyasztó szűkebb társadalmi környezetnek a szerzője volt

-        1770-es évek eleje – változás- Orczy Lőrinc alakjához kapcsolódva

-        Az izoláció a 70-es évekkel fellépő nemesi írócsoportra már nem jellemző

-        Egymás műveit olvassák, mivel elsősorban egymásnak írnak

-        Költői episztolák számának ugrásszerű növekedése

-        Báróczi Sándor körül kialakul egy másik csoport: testőrökből, hivatalnokokból, akik magyarra fordítják a századközép legérzelmesebb és leggyatrább szépirodalmi műveit

-        1780 után, Bécsből távozva a tagok szakítanak az irodalommal

-        1780 után: kisebb, különnemű írói csoportosulások lépnek az egyedül dolgozó írók helyére

-        A színtér egy-egy város lesz

-        Pl. Kassa: Kazinczy, Batsányi, Baróti, Debrecen: Fazekas, Csokonai, Győr: Révai, Rájnis

-        1780-1795: a magyar sajtótörténet kezdete

-        Az irodalom élete szétszórt, sokcentrumú

-        A centrumok között nincs élénk kapcsolat

-        Az írók egzisztenciális okokból gyakran költöztek más városokba

-        Századforduló:

-        Fokozatosan megszűnik az irodalmi élet sokcentrumúsága

-        Az irodalom élete néhány központ körül csoportosul

-        Magányos vidéki kúriákba helyeződnek át a főhadiszállások (pl. Bessenyei-Nikla, Kölcsey- Cseke, Kisfaludy-Sümeg)

-        Koncentráltság: egyre több szál vezet Pest-Budára

-        A 10-es évek végétől itt talál otthonra a romantikus nemzedék

A Kazinczy-korról:

-        Századforduló – újra a nemesség veszi át a vezető szerepet az irodalmi életben

-        Tendencia: elvilágiasodás

-        A vallás helyére az irodalom lép életszervező erőként

-        Kazinczy – a puszta emberi természetet állítja előtérbe

-        Az irodalomban a személyiség nagyobb hangsúlyt kap

-        A líra háttérbe szorítja az epikát

-        Személyes emlékirat műfaja

-        Kazinczy számára az eredetiség másodlagos érték

-        Az originál háttérbe szorul a fordítás mögött

A költészetről:

-        Csokonai és Bessenyei felléptéig a költészet három pont körül örvénylik:

1.       ének-jelleg Þ Faludi-Amade-féle ének (századközép)

2.       festőiség igénye Þ Bessenyei-féle leírás (1770-es évek)

3.       időmérték Þ deákosok által elkezdett antik verselés (1780-as évek)

-        1780 után: a deákosok az irodalmi élet főszereplőivé lépnek elő

-        A nemesi költészet leszáll és elterjed

-        Kármán: A nemzet csinosodásában kifakad a hazai literatúrát elárasztó versözön ellen

-        A típusok keverednek, a költők életművében egyszerre találhatók meg a különböző törekvések (pl.Csokonai)

-        A Kazinczy-korra a kritikai szembenállás volt jellemző az előző időszakok tendenciáival szemben

-        Az új irodalmiság háttérbe szorítja a verses elbeszélést

Felvilágosodáskori irodalom stílustörténeti megközelítése:

-        18. Század második fele: az egyházi művelődés szerepe háttérbe szorul

-        Az érzelmesség fogalma: 

-        1770-es évek: Ányos Pál: az élet mulandóságát siratja

-        1780-as évek: Dayka Gábor: azért fohászkodik, hogy múljon el az élet

-        1790-es évek: Kármán József: az élet feltétele a szerelmi boldogság

-        Elvont fájdalmakról van szó, nem konkrét bánatokról

-        Az érzelmesség légköre átjárja az egész időszakot

-        A szentimentalizmus nem kezelhető külön irányzatként