4. tétel : Az 1770-es évek nemesi irodalma

(Fekete János, Orczy Lőrinc, Ányos Pál, Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor és a „testőrírók”)

Szövegek:       

§         Mezei Márta (kiad.): M. költők, 18. század (Magyar Remekírók) (Bp., 1983) 78-88, 106-210. old.

§         Bárótzi (Báróczi) Sándor: Erkőltsi mesék.  In: Érzelmes históriák, (kiad. Lőkös István, Bp., 1982), 7-203. old. (Magyar Hírmondó Sorozat)

Szakirodalom:

§         Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma, Bp. 1995.

§         Mezei Márta: Felvilágosodáskori líránk Csokonai előtt, Bp. 1974.

1. Fekete János (1741-1803):

-         1741 – Csabrendeken született; otthon gondos nevelést kap.

-         1754 – A bécsi Theresianumban folytatja tanulmányait, majd Bécsben, az udvarnál éli a főurak könnyelmű életét.

-         Szabadszájú versei és szabados erkölcsei miatt Kazinczy jellemzése szerint félig francia, félig török.

-         1767-69 – Levelezik Voltaire- ral.

-         1767 – Sikertelen házasságától a katonai pálya által próbál megmenekülni, végül mind a házasság, mind a katonáskodás csődbe torkollik (adósságai, perei vannak), az udvarnál pedig kegyvesztett lesz.

-         1778 – Távoznia kell a katonaságtól.

-         1781 – Megjelennek francia nyelvű versei (Mes rapsodies).

-         1784 - Utazik, főként Németországban és Olaszországban.

-         Atyja halála után átveszi birtokait. Pesten és Fóton él, de többször is jár külföldön.

-         1790-92 – részt vesz a politikai és a megélénkülő irodalmi életben, az OGY-n. A vallásszabadság, a magyar hadsereg, a nemzeti nyelv és a nemzeti ügyek bátor védelmezője. Az OGY sikertelensége után csalódottan visszavonul a közélettől.

-         1792 – Ettől kezdve haláláig gazdálkodik, irodalommal foglalkozik, utazgat. Levelezésben és barátságban áll Mátyási Ferenccel és Kis Jánossal is. Mátyási József volt a titkára 1799-től.

-         1803 – Július 21-én halt meg Fóton.

Versei:      A V…z püspök versek („Midőn ifjabb voltál, a tréfát szeretted”- végig E/2-ben,

 világi hívságairól ír a vén papnak. 1 hosszú vsz. a vers, 12-es sorok)

     A négy menyország (alcíme: Álom, mottó: Dante!) (nagyon hosszú vers, változó

vsz-hosszok, de végig 12-es sorok. Téma: álmában egy szép ifjú megmutatja neki „szentek boldogságit” s „mennyeknek országit” - felülteti egy sárkány-húzta tüzes szekérre.

1.  Leszállnak a harmadik égben, látják az Atyát, a Fiút és a Galambot, a boldogokat és a Szentek Szentét; de unalmas, mert nem változik soha semmi.(…)

2. „Mahomednek” paradicsomában - vitézek lakomáznak, nőznek kedvükre, vadászgatnak – ez jobban tetszik a költőnek

3.  „régieknek Eliziumjára indula” szekerük. Gyönyörű táj, kert, itt sétálgatnak a boldogok – felsorolás - és beszélgetnek csatáikról, de pl. Napóleonról is. „Plátóval Russzó beszélgete”, „Voltér” tudósokkal sétálgat. Lucian(?) beszélget a költővel. „Orczyval jeles vitézinket egybenülni” látja, „s régi bölcseinket”.

4.  Választania kell: keverni szeretné „Mahom mennyországát s ős Elysiumnak mélyebb boldogságát”. Nevet az ifjú: „Van eszed, barátom!” „Addig is Epikurt ha bölcsen követed, Negyedik egedet e földön lelheted”.)

(Bíró) - gr. Fekete János (1741-1803)

-         Egy nemzedéknyi idő választja el Amadé Lászlótól, de mintha folytatná elődjének  életvitelét és a költő irányát. Amadé volt a jelentősebb költői tehetség, de Fekete János fejlődéstörténeti helye fontosabb. Egész életpályáját tekintve, szervesen hozzátartozik a felvil. korának eu.-i és magyar művelődéstörténetéhez, viszont nem részese a magyar felvilágosodás nyitó fázisának.

-         A házitanítók és a Therezianum tanárai egy tehetséges, de túl temperamentumos fiatalembert tanítottak

-         Jó hapsi, jó a nyelvérzéke, szellemes, gazdag. A 60-as évek bécsi társasélatének egyik kedvence. De Ligne herceg baráti köréhez tartozik.

-         Lotharingiai Ferenc 1766-ban meghal àvidám éveknek vége – Mária Terézia férje kedvéért tűrte el

-         Fekete a 60-as évek végén hadiszolgálatba állt, dicsvágyó, de felületessége miatt adósan és csalódottan távozik a katonaságtól

-         A 80-as évek elején (M.Ter. halála után) teszi közzé a Mes Rapsodies c, írásgyűjteményének 2 kötetét, addigi műveit publikálta

-         1780-as évek végén nagy lendülettel veti magát a pol-i életbe, a reform-nemesség 1 színes egyénisége. 1790-es OGY-n a jobbágyfelszabadítás mellett szólal fel.

-         Az 1. magyar köztársasági mozgalomban nem vett részt, de neve gyakran felmerült: ő lett volna a mozgalom katonai vezetője?

-         A 90-es években egyre távolodik a közélettől és közeledik az irodalomhoz. Már lényegében csak magyarul ír, a m kult törekvéseket támogatja.

-         Aranka Györggyel, az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság vezetőjével levelezik, s azon van, hogy Voltaire-fordításait terjessze.

-         Anyagi helyzete akkor sem izgatta, mikor az kritikusabbá vált. Fiára 1803. halála után hatalmas adósságtömeget hagyott.

-         Nem a késő barokk, hanem a felvilágosodás alakja. Nem az irodalom hőse: Magyar munkájinak kéziratban maradt 2 kötete dokumentumok a kor egyik izgi közéleti szereplőjéről.

-         Titkára, Mátyási József rajongva emlékezik meg róla – de a művekből egy középszerű poéta néz ránk.

-         Azonban mint az irod dolgai iránt érdeklődő „homme de lettres” az 1780-as években a felvilágosult Eu nemzetek feletti elitjéhez tartozott, igazi kozmopolita volt.

-         1765- ben meglátogatta Voltaire-t és episztolázni kezdtek, a 2 évig tartó kapcsolatot ne értékeljük túl – nem volt nagy voltaire-iánus.

-         Egész életében mély és intenzív kapcsolat fűzte az irodalomhoz. Alapos ismerője volt a 17. szd magyar költészetének, Gyöngyösi-követő. Fra-ra fordítja Beniczky Péter Szabadságrul c. versét, tisztelettel idézi meg egyik költeményében a Szigeti veszedelem költőjét. (a 18.szdban kevesen ismerték Zrínyit).

-         Conte-jai, elbeszélései a Mes Rapsodies 2. kötetében jelennek meg – a magyar erotikus irodalom legmerészebb darabjai. Nem saját leleményei a történetek.

-         A Csaknem épületes erkölcsi mese pl. arról szól, hogy egy szenvedélyes özvegy hogy osztja meg 2 szeretője között igazságosan a napszakokat és testnyílásait.

-         Az ügyes szobalány pedig túljár a szépfiú eszén. Kevés pénze lévén csk egy kis részt tud megvenni az óhajtott instrumentumból. De a megfelelő pillanatban egy tűszúrással ugyanazt eléri, mint amit úrnője kapott.

-         Vannak köztük szerzetes-es történetek is. A vallásos tudatvilág itt nem létezik.

-         Azonban Fekete János 60-as években írott művei nem jelentenek semmilyen áttörést – érintetlenek a kortársak világnézeti alapjai. Inkább csak az utat egyengette az új eszmék előtt. Csak megsértette a hagyományt, de gondolatilag nem igazolta támadását.

A felvilágososdás áttörése – (Bíró)

Ami egyformán jellemzi a 18. szd.közép egyházi és világi íróit, az a magány. Irodalmi élet híján semmiféle folyamatos és szakmai kapcsolatban nem voltak egymással. (Bod Péter, a Magyar Athénás nem tudott Faludi Ferenc létezéséről!!) Fekete János De Ligne herceg baráti köréhez tartozik és Voltaire-ral levelez, a másik fiatal arisztokrata, Teleki József otthonosan forgolódik az 1760-as évek Ny-Eu-jának tudós-értelmiségi köreiben, Faludi Ferencet pedig római tartózkodása alatt az Árkádia fogadta tagjai sorába. Az író itthon, a szd középső évtizedeiben nem irodalmi körhöz tartozik, hanem az irodalmat élvező vagy felhasználó közvetlen társadalmi-intézményi közegnek volt a szerzője. Ez az állapot – noha közben lényeges fordulat következett be – a 70-es évek végéig jellemző állapot maradt.

A szdközép íróinak ezt az elszigetelődött életmódját nem képes megváltoztatni az olyan átfogó igényű mecénási tevékenység sem, mint Barkóczy Ferencé (1710-65). Inkább könyvek kiadásával foglalkozott, nem gyűjtötte maga köré az írókat. Célja vszínűleg az volt, hogy a hagyom. vallásosság keretein belül a kül. rétegeket a maguk ízlésének és érdekeinek megfelelően lássa el olvasmánnyal. Ő bíztatta verselésre a fiatalon visszavonult Orczy Lőrincet is, a „nemzet ébresztése” céljából. Orczy irodalmi érdeklődése azonban már nem felel meg a „nagy pap” igényeinek. Ő verseiben olyan témákkal is foglalkozik, amelyekről nem biztos, hogy szívesen társalgott volna szellemi mentorával, akivel egyébként sejthetőleg udvarellenes érzelmei fűzték elsősorban össze. De megmutatta verseit másoknak is, például Beleznai Miklósnak, sógorának. Beleznai az 1770-es évek elején a magyar protestánsok világi vezetője volt, és arra törekedett, hogy az udvarral új viszonyt alakítson ki. Ennek segítésére alkalmasnak látszott a fiatal Bessenyei György. Lehet, hogy Bessenyei Beleznai révén ismerkedett meg Orczyval. Az 1771-es év végén a Bécsben élő fiatalember verses levéllel keresi fel a tarnaörsi földesurat. Az idősödő báró és a kisnemesi származású protestáns ifjú között kialakuló barátság laza, mégis: a két férfi körül bontakozik ki a nemesi irodalomnak az a fázisa, amely alapvetően megváltoztatja a korabeli szellemi élet erőviszonyait.

Megváltozik az irodalom életmódja. Ezt mutatja, hogy a költői episztolák száma megnövekszik; az életművek túlnyomórészt verses levelekből állnak.

A barokk kereszténység aszkézise terhes számukra, de a nyílt küzdelmet nem vállalja senki az irodalomban. Még Fekete János sem. E nemesi irodalom alaptendenciája a vallásos gondolkodástól és érzelemvilágtól való távolodás.

A nemesi irodalom Orczy és Bessenyei körül kibontakozó újabb fázisának az egyik vonása, hogy a szellemi élet erőviszonyai alapvetően az ő javukra változtak meg. Ennek a változásnak a jele, hogy a most színrelépő írócsoportnak, Bessenyei Györgynek és íróbarátainak nyilvánvaló tekintélye van a fiatal egyházi értelmiség legtehetségesebb képviselői körében (Verseghy Ferenc, Révai Miklós, Virág Benedek, Kreskay Imre). A nemesi irodalom úgy szerzi meg fölényét, hogy nem is lép az egyházi értelmiség irodalmi területére (nyelv, műfaj). E tekintélynövekedésben nem az egyes szerzők tekintélyének növekedése játszik szerepet, hanem az, hogy egy új típusú művelődés képviselőinek nő meg a presztízse az egyházias műveltséggel bíró értelmiség körében. Az 1770-es évtizeddel törik meg a későbarokk kultúra újratermelődésének folyamata.

A szerzők már nem kerülik a konfrontációt bölcseleti szinten sem a későbarokk művelődéssel. A laicizálódó erkölcstani irodalomnak sok változata volt, azonban alapvetően mindegyik ugyanazt mondta: közös út vezet az evilági, a kor nyelvén szólva az „ideig való élet” boldogsága és az üdvösséges túlvilági lét eléréséhez. A szdközép moralistái számára megnő az „okosság”, az „okos értelem”, a „józan okosság” értéke. A „lélek” és az „ész” ugyanaz a számukra.

Az hetvenes évek íróinak szemében a lélekkel szemben a test, a szemlélődő lélek nyugalmával szemben a világ dolgainak az értéke növekszik meg. Az új szerzők munkásságában éppen ez, tehát a korszerűsödő, de egyben a hagyományos világkép alapjait őrző erkölcstan elleni lázadás a közös vonás. De jelen van gondolkodásukban. Világnézeti krízis van kibontakozóban ebben az időszakban. Ez kapcsolja össze a nemesi írókat, akik eltérő módon, de mind erre a helyzetre reagálnak. E lázadásnak legjelentősebb alakja Bessenyei György volt, aki nem moralistaként, hanem filozófusként szállt szembe a hagyománnyal. A hagyománnyal való szakításnak 3 változatát különíthetjük el:

1)      a luxus apológiája (Orczy Lőrinc)

2)      az ember testi meghatározottságának a tézise (Bessenyei)

3)      egy új szerelemtan (Földi János)

2. Orczy Lőrinc (1718-1789)

            ÉLETE:

-         Báró; Bessenyei bécsi társaságának nagy tiszteletben álló tagja, a Hazafiúi Magyar Társaság kiszemelt elnöke volt az öreg Báró Orczy Lőrinc nyugalmazott lovasgenerális, Abaúj megye főispánja, a Bodrog majd a Tisza szabályozásának kormánybiztosa.

-         Még a hétéves háború idején kezdett verselni, s már e korai kísérleteinek egy részében megpróbálta a 12-eseket francia példára párosával rímeltetni. De nyomtatásban semmit sem adott ki mindaddig, amíg Bessenyeiék a maguk körébe be nem vonták.

-         Néhány verse A Bessenyei György Társaságában jelent meg, majd Révai Miklós adta ki verseit Költeményes Holmi címen 1787-ben, Barcsay Ábrahámmal folytatott költői levelezését s néhány más verset pedig Két nagyságos elme költeményes szüleményei (1789) címen.

-         Költészetében a barokktól örökölt moralizáló témák, a keresztény sztoicizmus elvei mellett jól megférnek a felvilágosodás témái is.

-         Természethez való viszonyában Rousseau és a preromantika hatása is érvényesül (A bugaci csárdának tiszteletére)

-         Kiterjedt irodalmi kapcsolatokkal rendelkezik. Fiatal pályatársaira nagy hatással van.

-         Felkarolja az induló Batsányit, aki egy ideig az Orczy-házban nevelősködik.

-         Magyaros versein csak tartalmilag érezni francia hatást.

Versei

(Mezeiben):   

-         Ezen munkában foglalt versekhez (megszólítja a Verset, kérdezgeti. – „Más

 írásnak módját hozz a nemességnek” – nincs benne szépség, csak tanítás. „Sok

 festék szükséges, ha verset kell írni”.12-es sorok, 17x4 sor)

                         Szabadkőmívesek törvénye

-         A magyar szépekhez (részletek)

-         Barátságos beszédje egy úrnak a káplánjával (részletek)

-         Megint panasz (1952-es Szgy-ben)

-         A szegény parasztnéphez beszéd (hosszú vers, 4soros vszk-ok. Thomas francia költő versének szabad fordítása. E/2. „Mások hízelkednek a fényes nagyoknak: Én tenéked írok, megvetett csoportnak.” „Te karod, te munkád tartja mindezeket” – hosszan részletezi.

A közepe felé 3 6soros vsz.: „Balgatagság téged, köznép! meggyalázni, Te tudsz országodért mind élni, mind halni”. + „Szelíd ártatlanság tenálad megvagyon: Vétkek uralkodnak csak a gazdagokon.”

Életmódjukat írja le, vége felé még 1 6 soros vsz. + utolsó vsz. is 6 soros: „Boldog a te sorsod, nagy a dicsőséged…A szelíd s jó ember király lesz igazán Így emeltetik fel a füstös kacagány.”)

-         A magyar hazának

-         A bugaci csárdának tiszteletére

-         Panasz (2x4 12-es sor; E/1. „Bánságot megjártam, Bácskán átaljöttem…”)

-         Tokajban való érkezés télen

-         Szívbéli sóhajtás a bölcsesség után

-         Horátz X. éneke a II. könyvből

-         Boetius versei – XII. A régi időket óhajtja, XVIII. A kincsek az embert, míg él, fonnyasztják, ha meghal, nem követik

-         Békesség kívánása (Voltaire után)

Bíró - A luxus magyar apologétája

Orczy Lőrinc (1718-1789)

Élete utolsó két évtizedében jelent meg két kötete, s az elsőben (Költeményes Holmi egy nagyságos elmétől, 1787) olvasható versek 1756 és 65 között íródtak,

a másodikban (Két nagyságos elmének költeményes szüleményei, 1789) pedig 1770-82 közöttiek találhatók. Az utóbbi Barcsay Ábrahámmal váltott episztolákat tartalmazza.

Orczynak két aktív irodalomművelő korszaka volt, a későbbiben Bessenyei társaságának  tagja. A korábbiban teljesen más környezet veszi körül: ekkor Barkóczy Ferenc bíztatta írásra.

Előbb lázadó moralista, később higgadt bölcs – mintha kifejezetten környezete ellen írná verseit. Gondolkodásmódja változott meg és ebben a történelmi helyzet változása játszott közre. A „luxus apológiája” gondolatköre az európai gondolkodástörténetben jelentős szerepet játszott. Egy életeszmény és egy gazdasági elmélet összekapcsolása ez. „Nagy bűn az, ha elutasítjuk a gyönyöröket” (életeszmény), a fényűzés egyenesen az ország gazdagságának forrása (gazd.). A fényűzés vágyakat ébreszt az emberekben, azok pedig munkára vagy másoknak való munkaadásra sarkallnak, felszabadítják energiáinkat, illetve költekezésre csábítanak. A fényűzés cikkeinek megszerzése érdekében kifejtett tevékenység (amely így az önzésen alapul) teremti az értékeket a társadalom számára, és így az általános jóléthez járul hozzá. Ennek ősforrása az angol Mandeville-nek A méhek meséje c. műve, amit kül. féleképpen értelmezték, pl. Voltaire.

Az ő 30-as évek közepén írott verseiből állította össze Orczy Barátságos beszélgetése egy úrnak káplányával c. költeményét, amely ennek a gondolatkörnek nyers interpretációját nyújtja. Nála elméleti vita lesz a voltaire-i versekből, a (magyar) úr és a „káplány” álláspontja pőrén áll szemben egymással. Arany János ezért úgy véli tanulmányában, hogy ez a vers „kiüt” O. költeményei közül. Ez azonban csak a hangvétel szempontjából áll.

Jónéhány versében találkozhatunk még ezzel a gondolatkörrel: pl. A magyar Szépekhez (1760), Vígasztaló beszéd a Tzigányokhoz (1762). Az utóbbiban dicséri a lustaságukat, a gúny az egyháziaknak szól. De nem csak Voltaire a forrása: az Egy megmátkásodott ifjúnak (1761) azt mutatja, hogy egészen másképp gondolkozik Orczy, ha általában meditál a „társaság”(= társadalom) gazdagságáról és másképp, ha gyakorlati tanácsokat adó moralistaként, az egyes ember érdekeit nézve tekint a világra: a mértékletesség erényét mint a „házi gazdagság” őrzésének eszközét újra visszaállítja jogaiba. Vagyis Orczy voltaképp bizonytalan. Ez a repedés a későbbiek során egyre tágul àa visszafogott sztoikus morál bölcsévé válik Orczy.

E változás a nemesség és az udvar között egyre erősödő, az 1764/65-ös OGY-n pedig látványosan is megmutatkozó ellentéttel függ össze. Mária Terézia politikájában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a jobbágyvédő intézkedések. A nemesség számára az individualista és hedonista jelleg kiszámíthatatlan következményeket rejt. A valóban célszerű magatartás nem nélkülözhette a mértékletességet.

àOrczy gondolatvilágában is megjelennek a parasztság helyzetére vonatkozó reflexiók: A’szegény parasztnéphez beszéd (1765). Megszűnik Orczy gondolatvilágának megosztottsága, és a hívságokkal szemben önmérsékletet hirdet. Futó gondolat a’ szabadságrul (1772): nagyívű szemle az eu-i országok társadalmi berendezéséről. A lengyelekről szól a leghosszabb rész. Arról, hogy milyen veszélyekkel jár a nemesi társadalomban az individualizmus és a fényűzés kedvelése. Az O. verseiben újjászülető sztoikus moralizálás egy lehetséges nemesi ideológia szerepében mutatkozik és politikai éle van, ami Barcsay költeményeiben tárul fel nyíltabban. O. derűs bölcsként jelenik meg verseiben – de ő nem volt azonos azzal a bölccsel. Ezt a kettősséget tükrözi a Bugaci tsárdának tiszteletére írott verse. A költő, aki verseiben egyre többet szól a hívságok ellen, a mindennapi tevékenység során éppen a gazdagodás feltételeinek megteremtésén fáradozik (Tisza szabályozásának munkálatai).