BATSÁNYI JÁNOS           

ò          Tapolcán született

ò          Családja nemesnek vallotta magát, de apja varga volt

ò          Pesten tanult jogot, de tanulmányaihoz a pénzt nevelőként kereste meg Orczy Lőrinc házában

ò          A család meghatározta további intellektuális fejlődését, egyengették induló pályáját is

ò          Irodalmi indulása Kassához köthető, 1788-ban:  Barótival és Kazinczyval megalapítják a Magyar Museumot, amely a kor legszínvonalasabb újságja volt.

ò          Kazinczyval azonban ideológiai alapon megromlik a kapcsolata: a folyóirat előszavát K. fogalmazta meg, amely Batsányi átfogalmaz K tudta nélkül. Az előszót K. a felvilágosult rendiség új igényei szerint fogalmazta, B. azonban a 1780-as évek nemesi ideológiáját tükrözte javításában.

ò          B. orientációja azonban szintén a felvilágosult rendiséghez kacsolható, valószínűleg Orczy hatására, de az 1770-es évekéhez.

ò          Tehát az 1770-es évek nemesi írót követi, oda akar tartozni

ò          Ez azonban lényeges szemléletbeli különbségeket rejt magában

A természet gyermekei és a haza fia:

ò          Már az első nyomtatásban megjelent művében megjelenik ez a különbség, A magyaroknak vitézsége című történelmi traktátusban, amely Bessenyei Hol-mi-jához köthető, annak kisebb részleteihez

ò          Részleteket vett át még abból a levelezésből is, amely Bessenyei, annak bátyja és Barcsay között folyt 1778-ban. (Ezt Keresztury és Tarnai, majd néhány részletet bővítve Szauder mutatatta ki).

ò          Batsányi két apró részletet vett át, amely azonban alapjaiban mássá teszi Bessenyei művét: Bessenyei természet fogalma a meghatározó az annak ellenállását kell legyőzni.

ò          Batsányinál a nemzet lép előtérbe, amely a természetet a maga céljaira rendelheti

ò          Az eltérés tipikusnak mondható a 70-es és 80-as évekbeli írók között

ò          Összefoglalva: Batsányi a fent nevezet művében az étvett részletekkel a 70-es évekbeli írók gondolatmenetét fércelte össze, de olyan módon, hogy mégsem azok gondolati világát kapjuk, hanem a 80-as évekbeliét.

ò          Bölcseleti érdeklődése:

ò          Leginkább elődeitől való haza fogalmának különbözőségében fogható meg

ò          De eltér a kortársakétól is: ember fogalma = haza fiainak fogalma

ò          Az emberi létről is kb. ilyen dimenzióban beszél

ò          Bessenyei György önmagához írt versében megjelenő egzisztenciális kérdéseket a „ki vagyok, mi vagyok, honnan s miből lettem…” is tipikusan alakítja át (Csokonainál is megjelenik majd) a Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz címűben:

ò          Batsányi nem Bessenyei és nem Csokonai elvei szerint keresi a választ

ò          Nála a haza szellemében fogalmazódik, de ez nem jelenti a bölcseleti sík eltompulását

ò          Egyszerűen más alapú: természet helyett társadalmi bölcseletet vall, amely majd a 90-es évekbeli herder-i elveket segíti befogadni

A haza, az idő és a költő státusa:

ò          A 70-es évek költőinek lényeges az idő fogalma (Barcsay szerint „az idő e nagy ellenség”), gyakorlatilag megoldhatatlan probléma

ò          A barokk világkép meginog : az itt lemondás ott boldogság vár

ò          Előtérbe kerül az e világi boldogság eszménye, de a régi normát azért nem törölte el

ò          Ennek okai:

ò         A régi felfogás a lélekbe helyezi a boldogságot, amely gyakorlatilag független az időtől, mivel örökkévaló

ò         Az evilági élet szempontjából azonban mit sem ér, de az örökléttel sem kecsegtet

ò         Ennek a kettőségnek a problémaköre ihleti meg a kor költőit: Bessenyeit, Barcsayt, Ányos Pál, akit Batsányi a leginkább érez magához közelinek.

ò          Ányos életművét gondozza, bevezető tanulmánnyal látja el és 1798-ban jelenteti meg Bécsben.

ò          A haza előtérbe kerül, amely megváltoztatja Batsányi időhöz való viszonyát.

ò          E viszonyban is elégikusság érződik, de nem az a fájdalmassága, hogy az idő rabolja a jelent mit Barcsaynál (Télnek közelgetésében)

ò          Batsányit a jövőtől való megfosztottság érdekli: ennek tipikus metaforája az idő előtt kidőlt fa (pl.: Busongás, 1791)

ò          Ezt fogja majd Ányos Pál verseinek kiadásában felhasználni, amelyet Ányos olyan profán tartalmú 4 soros versei helyett iktatott be, amelyet nem engedtek megjelentetni erotikus tartalma miatt (Érzékeny gondolatok című 4 sorosai között)

ò          Batsányi valójában azért módosította Ányos életművét, mert köze érezte azt magához: adódott belőle logikusan a hazát középpontba állító gondolkodás.

ò          B. a haza fogalmát szintén központba állítja, amely időn kívüli fogalom

ò          Ezzel magyarázható, hogy aki a hazához kapcsolja életét, az az időn kívülre kerül a nemzeti tudatba

ò          Ebből adódik Batsányi ténykedése a haza ügyében

ò          így kerül előtérbe számára a nemzeti költő szerepe

ò          ebben segíti az Osszián (Telekinek írt levelében: „Bárdussa akartam lenni a magyar nemzetnek”), amelyet ő fordított le elsőként, tkp. ő fedezte fel

ò          Osszián:

ò         Macperson művét az 1780-as években ismerte meg

ò         1787-ben kezdte a fordítást érdekes módon az utolsó énekel

ò         oka lehetett: a kelta bárd haláláról szól ez az ének, amely talán a legerősebben tükrözi az ossziáni világot

ò         a haldokló bárd alakja köré összpontosít: Osszián itt utasítja el a keresztény térítő (chuldeus) énekét (világát); utódja Alpin meghatározza a bárd helyét a világban (?)

ò         nem fejezte be a fordítást

ò          ebből az aspektusból adódóan vált Ányos is fontos számára

ò          bár Ányos nem ismerte az Ossziánt, amit valószínűleg neheztelő színezettel meg is említ B.

ò          mégis Ányosnál jelenik meg először a B.-nél később megjelenő hazafogalom (bárdus szerep)

ò          Ányos egész költészete nem rokonítható az ossziános jelleggel, de már elszakad az aszketikusságtól

ò          Ebben fogható meg a 70-es és 80-as évek nemzedékének hazafogalma közötti különbség:

ò          Bessenyeiéknél egyszerűen még nem létezik a haza ebben az értelemben

ò          Bár Batsányi 1788-ban már múlt időben beszél a bárdusságának szerepéről, mégis ettől a ponttól lesz lendületes

ò          Költészete közéleti, középpontban a haza aktuális kérdései, de a költő már a jövőbe néz

ò          Ez a nemzeti költő másik szerepe: vátesz szerep

Osztatlan haza, egységes nemzet:

ò          Hazafogalom:

ò         Batsányi hazafogalma = oszthatatlan és egységes

ò         Nem strukturált, de elasztikus fogalom: nem emelhető ki belőle rész, azaz hozzá képest minden érdek másodlagos

ò         A vallást, egyházat figyelmen kívül hagyja, sőt elutasítja mert az fel akarja használni a saját céljaira

ò         Ezért a laicizálódást tekintve egyértelműbb az álláspontja a 70-esekhez képest

ò         Az elvilágiasodás nála nem Isten és természet között folyik, hanem a vallás egyszerűen elhomályosul a haza mellett

ò         Ez gondolkodás azonban elsősorban nem a vallás ellen nyilvánul meg

ò         A hazával szemben bármiféle részérdek felé kritikusan fordul

ò         Gondolataira az érzékenység a jellemző

ò         Nemzeti átokként az egyenetlenséget és a nemzeti visszavonást (a viszálykodás, széthúzás, egyenetlenség feudális gyökereit kárhoztatja) tartja:

1.      A visszavonás motívuma:

ò         ez a motívum az előző nemzedékeknél nem jelenik meg (még a nagyra becsült Ányosnál sem)

ò         Ányos a csatavesztési helyek felidézését nem a visszavonás motívuma miatt tette

ò         Ányos Mohács-képei elvontak, jelentés nélküliek, ezzel nem elégszik meg Batsányi (Ányos Igaz Hazafi című verséhez írott Batsányi jegyzetekből kiderül, hogy kettőjük közös vonása, hogy a Mohácsi vészt elégikus hangulatban dolgozták fel, amely azonban jelentősen el is tér)

ò         Batsányinál nem csak az anarchiát jelenti, hanem minden hazával szembeszegülő olyan magatartást, amely a nemzet akarata ellen van vagy szemben van

ò         Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz

ò         Serkentő válasz a Himnusz jellegzetes motívumait tartalmazza, megsiratja a csaták királyi halottjait (II. Lászlót Mohács áldozatát, és Ulászlót a Várnáét)® nemzeti egységet reprezentáló nemzeti király mellett szimpatizál (ez nem jelent royalizmust!)

ò         a visszavonás nála a hazát leginkább fenyegető veszély, melynek eredete nem a gyengekezű királyokban keresendő, hanem azokban a vakmerő emberekben, akik önzésükkel veszélyeztetik a nemzetet, a közös érdekeket.

ò          A 70-es nemzedékkel való ellentét:

ò          Batsányi hazafogalma oszthatatlan = a nemzet oszthatatlansága, a rendi állapotok tagadása

ò          rendi ideológia elutasítása

ò          az ellentét legradikálisabb pontja Rousseau-hoz köthető (Üssön akármikor töredék utal rá: a haza fiai nem egyenlők)

ò          Bessenyeiék a felvilágosodás hívei, de a rendiség meghatározó (teljes egyenlőséget kizárja)

ò          Bessenyeiéknél eszköz a haza, a nyelv a közboldogsághoz® nem a nemzet közösségéhez való tartozás alapja, hanem a közboldogságé

A költő tere:

ò          A haza iránti érzületei tkp. vallásosak

ò          Ez a vallásosság a haza-fogalom energiáját jelzi

ò          A fogalom szerkezete:

ò          Strukturált

ò          Heterogén mozzanatok (eltérő eszmeiségek: királypártiság és a rousseau-i egyenlőség eszméje)

ò          Batsányi eszmeiségét 1795 előtt ez a képlékenység jellemzi

ò          Ezek az eltérő eszmeiségek azonban Batsányinál korántsem jelent akkora különbséget mint az ma érzékeljük

ò          Kétféle szabadságfogalom jelenik meg a következő 2 versben:

ò          Amely azonban nem élesen mond ellent egymásnak

ò          Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére (1790)

ò          Kemény hangú óda

ò          II. József ellenes felhang

ò          Megyei nemességet ünnepli

ò          Nemesi szabadságot hirdet, amely II. József halálával válhatott lehetségessé

ò          Címzettje: Orczy László (Orczy Lőrinc fia), aki iránt reménységet táplált a nemesség diadalát illetően

ò          László a felvilágosult nemesi ellenállás lelkes híve volt

ò          Ez az aspektus azért fontos, mert ennek a típusú nemesi ellenállásnak az eszméje a másik versben (A látóban) realizálódik

ò          A látó

ò          Nem sokkal az előbbi után íródott

ò          De itt már más szabadságfogalmat hirdet

ò