9. tétel: Kármán József

-        1768-1795

-        Losoncon született protestáns lelkészfamília gyermekeként

-        A család a Rádayak pártfogását élvezte

-        Pesten, majd Bécsben volt joghallgató

-        Szerelmi viszonyba bonyolódott gr. Markovics Miklósnéval

-        Alaptalanul tekintik ezt a Fanni hagyományai ihletőjének

-        Belépett egy szabadkőműves páholyba

-        Bejáratos volt az előkelő szalonokba

-        Toldy Ferenc Pest Alkibiadészének nevezte

-        Ráday Pál mellett részt vállalt az első magyar színtársulat szervezésében, szabályzatának kidolgozásában

-        1794 elején indította el Uránia c. folyóiratát Pajor Gáspárral (orvostanhallgató) és Schédius Lajossal

-        Az Uránia anyagát nagyrészt maga írta és fordította

-        A nemzet tsinosodása:

-        A nyelvkérdést háttérbe szorítja és az eredeti művek írását állítja előtérbe

-        Az irodalomnak önmagában, saját értékeire alapozva kell megállnia olvasói tekintete előtt és nem támaszkodhat a nemzeti nyelv ügyének mankójára

-        Az írók feladata az, hogy verjék fel a nemzetet tespedéséből

-        A magyar klíma ellensége a tudományoknak

-        A fiatalok kimennek külföldre tanulni, s mikor hazaérnek ellankadnak

-        A versecskék özöne elborította hazánkat

-        A poézis ártott a hazai csinosodásnak

-        A literátorok kevés becsülete is akadály

-        Az írókat az igazság kimondására szólítja fel, és óvja őket a hízelkedéstől

-        A kincsásó:

-        Rozália és szerelme Hildenburg becsapják a fösvény apát

-        Hildenburg alvilági Propertiusnak öltözve kicsalja a fösvénytől pénzét és megszökik a lánnyal

-        A módi:

-        Az író ellátogat magas rangú barátjához

-        A barát felesége a módi szerint akar élni, és ezért folyton nyaggatja urát

-        A feleség a módi rabja lett, csak francia könyvet olvas el és a gyereknevelést dajkára bízza

-        Eldorádó:

-        Panglosz Eldorádójáról van itt szó

-        Az író szerint boldogtalanok ezek az emberek, hiszen boldogságuk a henyeség

-        A jólét csömört tud okozni

-        Kármán bízott abban, hogy a tudományok művelésére egzisztenciát lehet építeni

-        Tisztázatlan körülmények közt hunyt el

-        Fanni hagyományai:

1.      Fanni és a természet

2.      Az önmegismerés folyamata

3.      Miért kell meghalnia?

4.      „A betegség, mint metafora”

5.      A nő szerepe és helye

6.      A platonikus szerelem tana

7.      A kommunikáció nehézségei

8.      T-ai

9.      Fanni – Hamupipőke

1.      Fanni és a természet:

§         Az első részben Fanni alakja a kert magányában jelenik meg az olvasó előtt:

„Ó, te kedves zöld setétség, titkaim meghittje.”

„…midőn alád érek, malomkőnyi nehéz teher esik le mellyemről.”

„Az ember pedig az embernek teszi napjait keserükké….Itt távol vagyok tőlük…Azért, ó, azért, oly igen jó itt!” (Fanni, I.)

§         A felvilágosodás embere a magányt keresi, a természetbe menekül a megdönthetetlennek hitt társadalmi rend elől

§         Voltaire Candide-ja is a világtól elkerített földdarabon találja meg boldogságát a hányattatások után Þ a „Műveljük kertjeinket!” eszmény is elfordulást jelent a világ dolgaitól, beletörődést abba, hogy a világ helyzetén nem lehet változtatni

§         A II. részben a kert magánya kitágul, a távolban feltűnik az „amott”, a másik világ, hol a Nap nyugovóra tér, miközben Fanni arcára pírt fest fénye

§         A mű cselekménye egy évet fog át Þ „Az év lepergése mitikus formában utal arra, hogy Fannival minden megtörtént.” (Szilágyi, 74)

§         A természet és Fanni egységet képez, a lány érzelmeit a természeti jelenségek visszatükrözik:

„A megvidított egész teremtés mosolygott. Víg volt az én szívem is.” (Fanni, VIII)

§         Bizonyos ponton Fannit már nem elégíti ki a természet magánya. Emberi társra vágyik, akivel kommunikálni tud. Itt lép be életébe az özvegy barátnő, és kezdődik meg elszakadása a természettől:

„Ez a kőszirt visszahangzja panaszaimat, de nem érti, az estvéli szél széjjelhordja szárnyain sóhajtásimat, de nem érzi…” (Fanni, XII)

§         A XVIII. részben érzékeny búcsút vesz a természettől, elkezdődik az út a naivból a szentimentális felé:

„Nehéz szívvel vál el tőled barátnéd, és nehezebb szívvel engedi magát bezáratni az emberek szorosabb társaságába.” (Fanni, XVIII)

§         A viszonzottá vált szerelemmel erősödik az elszakadás motívuma, megtörik a természettel való egység, de Fanni boldogsága itt még elég erős ahhoz, hogy éltetővé színezze a halálos telet:

„Az egész világ vidám formát öltözött magára…”

„A zúzmarázzal beterített fa, a fagytól csikorgó hó szebb, mint azelőtt a virító rózsabokor.” (Fanni,XLII)

§         Az apa ítéletét követően Fanni a halálra készül, a természet éledni kezd, miközben a lány elhervad:

„A múlandóság szomorú képei követnek itt, ahol lábam alatt, fejem felett s körültem az élet ered, és minden új életre felkél.” (Fanni, LI)

§         A halálban Fanni ismét egyesül a természettel:

„Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megmetszett szőlőtő.” (Fanni, LXI)

§         A schilleri elmélet szerint (A naiv és a szentimentális költészetről) Fanni útja a naivból a szentimentálisba vezet, majd ismét a naivba tér vissza. A naiv a természetben él, nem különül el tőle. A természetben pedig minden tökéletes, mivel törvények irányítják. Ebből az következik, hogy a természetben nincs választás, tehát morálra sincs szükség. Fanni kilépve a törvényszerűségek világából felőrlődik saját érzelmei viharában, képtelen irányítani saját életét.

§         Fanni történetét olvasva a kant-i értelemben vett fenségesnek lehetünk tanúi, bár ez a fenséges most egy egyszerű tizenhat éves lány életében mutatkozik meg, ami ugyanúgy rádöbbent minket kicsiny, jelentéktelen voltunkra, mint az elemek tombolása a hegyvidéki kis kunyhóból nézve.

A természet morális értelmet nyer:

„Nagy és felséges jelenés a természetben a nap világos és szúró tüze…a zuhogó és sziklákat szaggató erdei rohanó víz – mindkettő a lármás és rohanó virtus példája.” (Fanni, Egy szó az olvasóhoz)

2.      Az önmegismerés folyamata:

§         Fannit az önismeret teljes hiánya jellemzi, képtelen megnevezni saját érzéseit

§         Fejlődésének első fázisa: báró L-né feltűnése Þ az érzések zűrzavarja fokozatosan tisztul le a beszélgetések során (Bíró, 468)

§         A beszélgetések során Fanni számára a világ kitágul:

„A keskeny és magános völgy lakosa, mikor a hegynek, mely lakhelyét keríti, tetejére legelőször felhág, látja a térséget, mely lábai alatt elnyúlik, a messzeség homályába beborított vidéket és a tárgyakat mint árnyékokat szemléli, egy nagy véghetetlenség és zűrzavar nyíl meg előtte, néz, lát, de semmit meg nem különböztet. – Így vagyok én most!” (Fanni, XX)

§         Fanninak el kell szakadnia a természettől, ahhoz, hogy elindulhasson az önismeret útján, s mikor ennek lehetetlensége bebizonyosodik a számára, el kell pusztulnia

§         Az önelemzésnek két fázisa van:

1. a szerelem hiányának felfedezése alakítja át
2. majd a már szerelmes Fanni tudatában megfordul a tendencia, s rádöbben a magunk ismerésének lehetetlenségére (Bíró, 469)

§         „A szerelmi boldogságban a végtelen tárul fel önmagában, ezért lesz lehetetlen az önmegismerés.” (Bíró, 470)

§         Az ész a szívvel szemben tehetetlen:

„…nem az vagyok, aki voltam! magam magamat sem esmérem.” (Fanni, XLII)

3.      Miért kell meghalnia?:

§         A történet felszíni rétegéből arra a következtetésre juthatnánk, hogy a társadalom lehetetleníti el a két fiatal szerelmét. De ebben az esetben, az apának, a külvilágnak egyáltalán nincs központi jelentősége. A szerelem beteljesülése egyáltalán nem lenne lehetetlen a számukra, de sem Fanni, sem T-ai nem szegül szembe sorsával.

§         T-ai megismerése kezdettől fogva a halállal kapcsolódik össze (Szilágyi,73)

§         Első párbeszédük így hangzik:

-        „Mint a test a lélektől, úgy esik megválnom a kisasszonytól!”

-        „Hiszi az úr a feltámadást?”

-        „Ha a kisasszony – reménylenem engedi – hiszem.”

-        „Aki hiszen – idvezül…”  (Fanni, XXVIII)

§         Amíg T-ai nem lép be életébe, Fanni anyja, majd bátyja után vágyódik a túlvilágra

§         Fanni ugyanúgy vágyódik a halálra, mint a szerelemre:

„Legyen bár! mint vőlegénynek, úgy megyek a halál angyalának elejébe. Háládással és öleléssel fogadom el ezt a szabadítót.” (Fanni, LV)

§         Halálképe is pozitív tulajdonságokat hordoz:

„Nem! nem az a rettentő váz ez, mint ahogy őtet nékünk festik; egy szép és kedves ifjú, aki barátságosan általvezeti innen a keservek közül a nyugalomra.” (Fanni, LV)

4.      „A betegség mint metafora”:

§         Susan Sontag azonos című könyve alapján:

§         A XVIII. században már nem volt eleve adott az érték és a rang, mindkettő külön bizonyításra szorult

§         Az öltözködés és a betegség az emberi énhez való új viszony kifejezőjévé vált (Sontag, 34)

§         A sebezhetőséget, az átlagon felüli érzékenységet szimbolizáló tbc-s külső apránként az ideális nő jellemzőjévé vált (Sontag, 35)

§         Fanni melankolikus alkat, gyakran merül gondolataiba, és az ősz közeledtével megkörnyékezi a depresszió

§         Betegsége, mely halálát okozza: a „forró hideg”

§         Néhány szó a kifejezésről: a forró hideg a nyelvtörténet tanúsága szerint a megnövekedett testhőmérsékletet jelentette Þ a melankolikusok szokott betegsége volt

§         Az író azért nem a ma használatos ’láz’ szót alkalmazta, mert e kifejezés mai jelentése nyelvújítási fejlemény: a korban erdei tisztás, irtvány, f