13. és 14. tétel: Csokonai Vitéz Mihály

SZENTENCIA ÉS PICTURA

 

 

·        Csokonai legjelentősebb művei a felvilágosult klasszicizmus és a rokokó jegyeit mutatja.

·        Az alapformákat a humanisztikus iskolai oktatásból hozta.

·        Ezekből jó érzékkel szelektált, melyeket fogékonyan alakított, variált tovább összetettebb formákká

·        Az iskolai oktatás fő célja az elokvencia, melynek létrehozása az imitációval történt, betetőzése a tanítható költészet, amely ekkor még nem vált szét a tudománytól.

·        Az iskolás alapeszközök használata még a klasszicizmuson messze túlnőtt költőknél is megtalálhatók

·        Ezek az eszközök:

1.      didaktikus funkció

2.      a célok elérése érdekében eszközrendszer használata

3.      az időtlen tökéletesség eszménye

4.      anorganikus szemlélet, azaz a vers idő méretét kijátszó szemlélet

·        Csokonai ezt az iskolás klasszicizmuson túl lép, de annak értékeszményén közben nem semmisíti meg.

 

Az iskolás tanítás két propozíciós stílust oktatott, az oratori szentenciát és a picturát.

 

A pictura

 

·        a propozíciós verselés egyik típusa a sententia

·        Horatiusi tanításaiból kiindult fogalom

·        századokon keresztül megújult és még a klasszicizmus rendszeréhez adaptált rokokóban is megjelenik

·        ezt az elvet a tankönyvek a romantikáig megszabták, nem törődve a lessingi fordulattal

·        A pictura tágabb értelemben a festőiség modernebb fogalma

·        itt a lokális színeknek fölébe emelik a részletrajzot, a rajzot és a kontúrt.

·        A pictura jóval több szabadságot engedett a költőnek mint a sententia

·        A következők leírásának adott lehetőséget:

1.      tárgyak

2.      természeti jelenségek

3.      évszakok

4.      állati-emberi figurák

5.      állapotok

6.      jellemek

·        A pictura is a sententiához hasonlóan a klasszikus előírások szerinti tárgyias költészetet fejlesztette

·        GA Szerdahelyi (korabeli neves esztéta) magyarázata szerint a desciprio (leírás), azaz a pictura Horatius nyomán a tankönyvekben is szerepelt (azaz szintén kívánatos típus volt a sententia mellett)

·        Ezekben megvoltak a külön módszerek arra, hogy miként lehessen az érzékekre hatni, hogyan gerjesszék az olvasót csodálkozó örömre.

·        Ez az érzékekre való hatás, ennek elve már eleve elhatárolja céljaiban a sententiát és picturát.

·        A sententia a következő eszközökkel kíván az érzékekre hatni:

1.      imaginatio (képzelet)

2.      eruditio

3.      trópusok, melyek a sententiában is megtalálhatók

4.      trópuson kívüli eszközök: hypotyposis (a tárgy vagy személy elevenszerűséget kiváltó leírása) összehangolódva a descriptióval (leírásokkal), melyek tanítanak és gyönyörködtetnek. Különösen a fiktív dolgok leírásának művészete kívánatos.

 

A sententia

 

A sententia "készítés" tehát jóval több előírást követelt, gyakorlatilag eleve meghatározta a versírás követelményeit.

Közhelyeket megverselő, dagályos vitatkozásra kényszeríttet.

Érvelésre, cáfolatra, biztatásra hegyeződtek ki

 

A Freyerus-féle Oratoria alapján maga Csokonai készített összefoglalást többek között a sententiáról is:

·        A sententiák egyetemes érvényű, objektív igazságot fejeznek ki tételesen

·        Meg kell különböztetni a lírában való használattól, illetve kifejezetten kerülendő a drámai sermokban való használata

·        Gondolati, gyakran tárgyias költészetet sugall

·        a sémát a chria szónoki felépítése adja:

1.      elöl a tétel megnevezése, azaz a protatis

2.      körülírás (paraphrasis) csatlakozhat hozzá

3.      tetszés szerint bővíthető aetiologia, multiplicatoval

4.      majd az illusztráló magyarázat következik, amely ellentéttel, hasonlósággal példával vagy tanúbizonysággal világítja meg a kitűzött témát

5.      végül a conlcusió, megismételve a propositióval

 

6.      Elmaradhat az amplificatio és a conclusió.

7.      Kötelező a protasis és az aetologia

 

·        Csokonai 1790 előtti költészetében nem található meg ez a szerkesztési elv, talán a Mindég közel a halál tükrözi azt leginkább.

 

SZAUDER: SZENTENCIA ÉS PICTURA CSOKONAI KÖLTÉSZETÉBEN

 

·        Csokonainál nemegyszer a sententiát ígérő vers (a cím alapján) átcsap picturába pl. Impedit ira animum és az Invidus, melynek egyébként egy sora kísértetiesen megegyezik

·        Szauder szerint ez a hűtlenkedés jól jelzi Csokonai pictura felé hajlamát.

·        Csokonainál a sententiás cím gyakran csak ürügy, ahhoz, hogy picturát írhasson

·        A cím szerinti sententia helyett picturát, méghozzá önarcképet nyújt a Quem dii oderunt praeceptorem facerunt is vagy a Rút ábrázat s szép ész, melyben a bizonygató gondolatmenetet gúnyrajz váltja fel.

·        Az előbbi vers a Vis et nequita első és második változatára rímel: az elsőben (latin változat) egy alárendelt példa a leíró, míg a második (magyar) már erősen leíró, sőt azzal is zárul.

·        Az egyedül a tudományok teszik halhatatlanná az embert, de kivált a poézis c. vers címében tipikus sententiát ígér, ennek megfelelően ellentétező mondatformák, megengedő kötőszavas kezdetű strófákkal él, mitológiai utalásokat használ. Szerkezete: 8/7/8/7. Az előbbi vers tipikusan leíró típusa A poéta gyönyörködése című, amely már címében is állapotleírást ígér. A szerkezet ugyanaz (8/7/8/7), de a vitatkozó módszer elmarad. A szerkesztettség is más, ugyanis az előzőt a strófáról strófára való témaváltozást olvashatjuk, addig itt egyneműsödés a jellemző, egyetlen életképet fest. A versközépi fordulat után elmarad a mitologizálás és száraz tételesség. Az első vers Szauder szerint amelyben nagy lépést tett meg a tartalmi-formai egység megalkotására. Az arányok megváltoztatását is megfigyelhetjük

 

Újabb formák: alkalmi versek,

életképszerű leírások és jellemképek

 

·        Ezek már tartalmilag túlemelkednek az iskolai kereten, bár itt is van még kettő zsengéje (Névnapra írott vers és Oskolai vacatio)

·        A következők azonban hadi és politikai vonatkozásúak, keletkezésük jól megállapítható:

 

1.      Az ősz Laudonra

2.      Belgrádra

3.      Magyar! Hajnal hasad

4.      A magyar gavallér

5.      A békesség

·        Az ősz Laudonra csak 1789 augusztusa után keletkezhetett, Laudon ugyanis ekkor vette át a fővezérséget.

·        Belgrádra 1789 október 8 előtt, azaz a vár bevétele előtt készült, a vers az ellenálló várról szól.

·        A békesség 1790 utáni

·        A Magyar! Hajnal hasad Darvas Ferenc Hazafiúi intés c. versének visszhangja, amely 1790. elején jelent meg

·        A magyar gavallér a nemzeti ellenállási hangulatban készült

·        Az ostromállapotokról tanúskodik az Estve jött a parancsolat, az Oskolai vacatio a Vis et nequitia.

·        Mindezek közül csak A Magyar! Hajnal hasad és A magyar gavallér válik el teljesen a sententiázó stílustól.

·        Ekkor dolgozza át a Konstancinápoly, Az ősz, A tél, Az álom, A fösvény c. verseket ahol a leírás elvét is (a sententiózusság mellett) elhagyja itt az 1790-91-es években már a jellemkép és érzelmi állapot magasabbrendű picturájáig ért el.

·        A török háborúhoz és 1790-hez kapcsolható eseményeket alkalmi versekkel örökített meg melyekkel végleg eltávolodik az iskolás költészettől és azok folytatásának módszerét is.

·        A fejlődési folyamat legvégén 1790-91 körül mindenféle sententia, leírás vagy jellemképtípustól különböző kisebb költeményeket készít.

·        Ezek érzelmes, szubjektív költemények, a szerelmes költő hangja. Szauder szerint itt válik Csokonai igazán líraivá.

·        Ezek:

1.      XXVI. Ének

2.      XXI. Ének

3.      Jót kívánás

4.      Méltó pár

5.      A szerelmes vitézhez

6.      A víg poéta

7.      Míg nálatok itt mulatok

8.      Bús hánykódások

 

·        Ezekben a magyaros énekköltészet erősödik fel olaszos rokokó jelleggel: játszi dalforma és a komoly, nehézkes 12-es verssor elegye.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Csokonai fejlődési útja tehát:

1.      alkalmi versek

2.      életképszerű darabok

3.      jellemfestő darabok

4.      líraibb dalszerűbb versek

 

Az 1-3.-ban a leíráshoz hű, azt egyre egyénibbé tökéletesítette a sententiától a picturáig, majd 4.-ben az 1-3.-ig stílusát elhagyva szubjektívebb líraibb verseket alkot.

 

A zsengékben 12 leíró vers, melyeknek száma jóval több a sententiáknál vagy panaszverseknél. Azt azonban, hogy ez miért van így arra pont a sententia versek adnak magyarázatot.

 

1.      Egy kies kert leírása

2.      Fulmen

3.      Exundatio

4.      Az estvének leírása

5.      Az álom leírása

6.      Ventus

7.      Egy fösvénynek leírása

8.      Egy város leírása

9.      Az ősz

10.  A tél

11.  A mező

12.  Az aratás

SZAUDER JÓZSEF: AZ ESTVE ÉS AZ ÁLOM

 

·        Csokonai 1793-ig Harvey és Young eszméit vallotta, majd ezután elfordul azok moralizálásától és halálkultuszától, hamarosan teljes megtagadásuk is bekövetkezett.

·        Az eszmei változások lenyomata Az ember, a poézis első tárgya (1801), és Az én poézisom természete (1803) című költeményeiben jól tetten érhetők.

 

·        A Ki vagyok mi vagyok stb. sor éppúgy megtalálható Csokonainál mint Bessenyeinél.

·        Mindkettőjük valószínűleg Voltaire-nél olvashatta, aki, úgy tűnik, Pascal feltett kérdéseire reagált. Pascal Gondolatokban tette tehát fel kérdéseit (végtelen térről, istentelen világról, az ember helyéről és létének értelméről) amelyre a 18. Század próbált választ adni.

·        Sokan keresték a megfelelő választ, Csokonai is kereste, mégpedig a voltaire-i elven. A választ azonban Cs. Rousseau és d’Holbach segítségével találta meg. Ennek a projektnek a keretein belül tagadta tehát meg Herveyt és Youngot.

 

·        Az estve és Az álom tehát nem fejthetők meg Rousseau és d’Holbach eszméi nélkül: olyan eszmeegységeket tartalmaznak, amelyeket nem Csokonai talált ki, hanem Voltaire-től, Rousseau-tól, Diderot-tól olvasott, de azok is mástól vették át.

·        Az 1780-as, 90-es évek magyar irodalma is átitatódott ezekkel a NY-európai eszmékkel, amelyek megtalálhatók Voltaire-nél, Rousseau-nál, Diderot-nál is.

·        Ezek az olvasmányok többnyire két nagy szellemi egység köré szerveződtek:

1. A létezők láncolata vagy scala naturae