17. tétel: A nyelvújítás harcai

Magyar nyelvújítási törekvések a XVIII.sz. végén:

-        A tudományok és a közélet nyelvének visszalatinosodása

-        A korszak a mo-i újlatin költészet virágkora is

-        A társadalmi élet krémje vagy az újkor latinján, a francián társalgott, vagy valamely másik modern kultúrnyelven, angolul, németül

-        A nemzeti nyelv fejlesztésének az igénye csak azokban merült fel, akik felismerték, hogy a mozdulatlanság nem menti meg a magyarságot a haladó európai környezetben

-        Szellemi életünk számára az első nagy kihívást a Habsburg-monarchia modernizálódási korszaka jelentette

-        Nyelvújítási törekvéseink első megfogalmazói Bessenyei körül verbuválódtak

-        Bessenyei röpirataiban a tudományok nyelvét akarja megújítani, nem híve azonban a purizmusnak, a nemzetközi tudományos műszavak mindenáron való magyarításának

-        II. Józsefnek a németet hivatalos nyelvvé tevő rendeletére felerősödnek a purista törekvések

-        A nyakló nélküli szófaragás divatja felébreszti az érdeklődést a nemzeti nyelv természete iránt

-        Pályázat leíró magyar grammatika írására: Debreceni grammatika

-        Elveti az írók szabad nyelvalkotó jogát

-        A felső irodalmi stílusszint újítását sem nézi jó szemmel

-        Helyesli a tudományok nyelvének megújítását, elvetve a túlzó purizmust

-        Tagadja az irodalmi nyelvnek a művelt köznyelv fölé emelése szükségességét

-        A legbonyolultabb tudományos igazságokat is el lehet mondani közérthetően

-        Ez a magatartás teszi botránykővé a kazinczyánus neológia szemében a XIX.sz. elején

-        Kazinczy nyelvművelési nézetei fogsága előtt:

-        Geszner Idylliumi c. fordításkötetének bevezető soraiban ír nyelvművelési nézeteiről:

-        Az eredeti művekkel kapcsolatban nyelvünk gazdagságát hangsúlyozza

-        A fordításnál érződik nyelvünk készületlensége

-        A fordítások érthetetlensége okának tartja a purizmust

-        Nyelvünk szűk voltát hamis vádnak minősíti

-        Az íróktól várja a nyelv további gazdagítását és finomítását

-        De nyelvünk géniuszát, a nyugati nyelvektől különböző voltát hangsúlyozza

-        Hangsúlyozza, hogy szoros fordításra törekedett

-        Nemcsak ösztönös stílusérzéke alapján, hanem tudatosan korrigált

-        Nyelvújítással kapcsolatos nézeteit 1794 előtt a legösszefoglalóbb igénnyel a Barczafalvi-féle Szigetvárt-fordítás bírálatában fejtette ki

-        Elítéli a korabeli szógyártást

-        Megköveteli az egyértelműséget, a biztos gyökértől származást és a nyelv analógiájához alkalmaztatást, valamint az újítás óvatosságát

-        Később Kazinczy fogsága előtt írott fordításait elítélte, s újradolgozta ezeket

Nyelvi tudat és nyelvművelés a XIX.század első évtizedében:

-        Révay – Verseghy: mindketten nyelvi normát akartak kiépíteni

-        Verseghy tótos fejleményként ki akarta küszöbölni, Révai viszont a nyelvváltozás tendenciájának ellenszegülve vissza akarta kényszeríteni az ingadozó nyelvhasználatra az ideálisnak vélt korábbi nyelvállapot ikes ragozását, s nem sikertelenül

-        Révai az etimológiai alapú jottista  helyesírást fogadta el

-        Verseghy a kiejtést követő  ypszilonista helyesírás képviselője volt

-        A kor Mo-án a jottistát kálvinista, az ypszilonistát a katolikus helyesírásnak tekintették

-        Kulcsár István a Magyar Kurirban közzétett pályázatára érkezett be Kis János műve

-        Kis János nyelvünk hiányosságának vélte a nemek hiányát – Kazinczy helyesli ezt az észrevételt

-        1807-ben megjelenik Folnesics János Alvinája, mely a szavak nőstényesítésével foglalkozik – ez osztatlan felháborodást keltett, s kedvelt csemegéje lett a Mondolatnak

-        Az 1805-ös napóleoni háborúban megszorult Habsburg-monarchia még a rendi országgyűlést is meglepte az államnyelvi mozgalomnak tett engedményeivel

-        Ez fellelkesítette az államnyelvi mozgalom híveit, és a közélet nyelvének magyarosítása rohamléptekben haladt előre

-        Pest megye egy bizottságot hívott létre egy tiszti szótár összeállítására, s ennek eredményeit a legtöbb megye elfogadta

-        Kisfaludy Sándor Nagy Józsefnek írt levelében fogalmazta meg nyelvművelő elveit:

-        Most, mikor adódik a nem várt lehetőség, kell megragadnunk a magyar kenyérnyelv bevezetésének lehetőségét

-        A purizmust a közérthetőség kedvéért akarja elkerülni

-        Ellenzi a keveréknyelvet

-        A fordításban a szoros fordítás híve, de ellenzi a nyelv törvényei ellen vétő fordításokat

-        Tehát Kisfaludy a mérsékelt nyelvújítás hívének bizonyul

Kazinczy nézetei és harcai a század első évtizedében:

-        A fogság után Kazinczy művészeteszménye sok szempontból megújult

-        Tudatosabban követeli meg saját magától is a korrekciót

-        Börtönében tanulmányozhatta Winckelmann művészettörténetét, Lessing és Goethe műveit

-        Két gondolat veszi egyre inkább befolyása alá irodalomszemléletét: a szépség kultiválása, az esztétikai szféra autonómiájának hite

-        Modernizálása német mintát követett

-        Nyelvművelési nézeteiben megnő a nyelvesztétikai szempontok jelentősége

-        Kazinczy szabadulása után felismerte, hogy fő ellenfele a fogsága első évében megjelent Debreceni grammatika

-        Kazinczy programja a szépirodalom nyelvét a művelt nyelvszokás fölé akarta emelni

-        A Tövisek és virágok Goethétől vett mottójával hangsúlyozza, hogy csak az alkotó és a magához hasonlóan jó ízlésűnek tartott keveseknek kíván tetszeni

-        E kevesek közé már akkor sem tartozik Csokonai a debreceni népiesség selejtes színvonalát képviselve a számukra

-        Kazinczy nyelvújítási programjának újabb aspektusára világít rá levelekben kibontakozó vitája debreceni orvosbarátjával, a lelkes ortológussal, Szentgyörgyi Józseffel:

-        Érvei szerint nálunk, akárcsak a németeknél, központi hatalom, vagy akadémia támogatása híján az íróknak kell végbevinni a nyelvújítás feladatát

-        A purizmust elítéli, csak a szükség és az új szó édessége igazolhatja használatát

-        Tehát a purizmus nyelvújításáról, mely a lexikális szókészlet bővítésére helyezi a fő hangsúlyt, itt a szépség igényeit kielégítő stílusújításra terelődik át a figyelem

-        Debrecennel való összeütközésének oka: Csokonai halála után nekrológot tesz közzé, melyben bejelenti igényét Csokonai műveinek kiadására, ugyanakkor jelzi, hogy a kiadást korrekcióval akarja végrehajtani

-        E munkához szeretné megnyerni Fazekas Mihályt

-        A debreceniek elutasítják igényét

-        Kazinczy szerint lehet, sőt kell is nyelvünket a nyugati nyelvek mintájára modellezni, megújítani, s erre szolgál a fordítás, mely ha jó és szoros , a nyugati fejlett irodalmiságú nyelvek stilisztikájának hajlékonyságát, gazdagságát hozza be nyelvünkbe

-        Jobb a magasrendűt utánozni, mint alacsonyabb szinten eredetieskedni

-        Az 1807-ben elkezdett alaposabb Herder-olvasás közelebb vitte Kazinczyt az originalitás elvének elfogadásához

-        A kazinczyánus programnak a hagyományosan leginkább hangsúlyozott eleme a fentebb stílusnem megteremtésének követelése

-        Fő célja volt a barokkos ódonságú stílusrétegnek a modernizálása

-        Ami a leginkább hiányzott a magyar irodalom nyelvének stilisztikájából az a lágy, hajlékony és édes fenséges volt

-        A Kazinczy és tanítványai által teremtett szonett-divat ennek a stíluslehetőségnek a meggyökereztetője akart lenni

A nyelvújítási harcok időszaka:

-        A XIX.sz első évtizedeiben Kazinczy megkezdi a Magyar Régiségek és Ritkaságok sorozatának publikálását Sylvester grammatikájának és Dévai Bíró Mátyás ortográfiájának közlésével, s a kiadvány előbeszédében folytatja vitáját Debrecennel, és állást foglal a nyelvi vitákban

-        Műfordításait kezdi publikálni: Herceg Rochefoucauldnak maximáit adja közre

     Marmontel Szívképző regéi – kísérlet a művészi próza nyelvének elválasztására a művészi nyelvhasználattól

-        A franciás atticizmus radikálisabb változata uralkodóvá válik Kazinczynál az életírások és az Erdélyi levelek idején

-        Epigrammáinak gyűjteménye (Tövisek és virágok), és a Vitkovics-episztolája  tartalmilag is a nyugatos és írók vezette, kissé arisztokratikus ízű nyelvművelési program szolgálatában áll

-        1811-es publikálásukkal Kazinczy a „nyelvújítási harcok”-at nyitja meg, mégpedig szatirikus éllel, fölényes gúnnyal

-        A kazinczyánus irodalomújítás ellenfeleit ez a képlet jellemzi: keveretlen, ősi nyelv, az idegenes szépségek elutasítása, a nyelvtörvények és a nyelvszokás elfogadása, a régiség tisztelete, új szavak alkotásának elvetése, a beszéd és írás nyelvének meg nem különböztetése

-        A Kazinczy-féle neológia kettős célja az irodalmi nyelv megújítása, ill. a normalizált irodalmi nyelv megteremtése

-        A nyelvújítás körüli harcok akkor csapnak fel magasabb hőfokra, amikor a neológia tekintélyét először kezdi ki a Mondolat szellemes stílusparódiája (1813)

-        Címképén a Helikon felé szamaragoló Kazinczy volt látható

-        A Mondolat stílusparódiái mérsékeltek voltak

-        Kazinczyt az sértette, hogy a Mondolat egy táborba csapta az általa ízléstelennek tartott túlzó nyelvújítókkal

-        A Felelet a Mondolatra (1815) féktelenül durva válasz a Mondolat csipkelődésére, amely még a barát Berzsenyit is elriasztotta – Szemere Pál és Kölcsey Ferenc adta közre

-        Teleki László levelében kifejti felfogását a nyelvújításról:

-        A nyelvnek a magyar publikum az ura

-        De a nyelv belső csontvázát nem változtathatja meg a ma élő publikum

-        Ilyen alapon utasítja el a nemek behozatalát nyelvünkbe

-        Annak a vélekedésnek is ellentmond, hogy a szépírók urai a nyelvnek

-        Publikum alatt a szélesebb közönséget érti, s ennek van uralma a nyelv fölött – ezzel aláássa Kazinczy arisztokratikus programját

-        Nehéz meghatározni az írói tehetség és tevékenység ama fokát, amely már jogot biztosíthat a nyelvvel való szabad bánásra

-        Az akadémiákban látja a nyelvpallérozás intézményes megoldását

-        Szükséges: az archaikus szavak felújítása, a nemzetközi szavak átvétele, új szavak meggyökereztetése

-        Teleki elismeri, hogy a nyelvhasználat céljának megfelelően a stílusnak különböző nemei, különböző díszítettségi fokai léteznek; de Kazinczyval szemben, aki stílussal kapcsolatban a klasszicista differenciálás igényét hangsúlyozta, ő azt emeli ki, hogy minden nyelvnek egy stílusa van, s ez ellen egyik stílusfekvésben sem lehet véteni

-        Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (Tudományos Gyűjtemény, 1819)

-        Nosztalgiát érez a korábbi magyar nyelvfejlődési szakasz darabosabb, de a gondolkodásnak munkát adó, ezért a költészet számára kedvezőbb stílusa iránt

-        Gyöngyösit és a magyar késő-barokk korát teszi felelőssé a nyelv stílusának kommunikációs célzatú ellaposodásáért

-        Visszautasítja a vezérkedésre törekvés, a külföldön folytatott önreklámozás vádját

-        A neológia védelmében kimondja, hogy minden író neologizált

-        Ezzel a neológia fogalmát kitágítja, és ellenfelei többségét is bevonja körébe

-        Kazinczy a retorikai alapú nyelvészeti stilisztika kategóriarendszerében gondolkodik, stílusnemekben és stílusszintekben

-        A szociológiai szituációknak és szinteknek megfelelő differenciált nyelvhasználat különbözőségét nyomatékosítja

-        A Lúdas Matyi-sztori:

-        Bécsben 1815-ben név nélkül megjelentették Fazekas remekművét, s egy példányát Pethe Ferenc elküldte Kazinczynak

-