James Joyce: Ulysses

ÉLETRAJZ

Ø      1882-ben született Dublinban. A család hithű katolikusként nevelte, kilenc testvére volt, nehéz anyagi körülmények miatt tanulmányait megszakításokkal végezte.

Ø      1898-tól a jezsuita University College hallgatója volt, papnak készült, később orvosi egyetemre járt Párizsban, végül érdeklődése a színház felé fordult, nyelveket kezdett tanulni. (Rövid ideig színész is volt.) A jezsuita iskolában szembe került a katolicizmussal és az ír nacionalizmussal, melynek korlátoltsága taszította. Ibsenről írt cikket (A demagógia halála, 1901), melyben támadta az ír színházat, más írásában J. C. Mangan költőt bélyegezte meg nacionalizmusa miatt.

Ø      1902-ben beleszeretett egy dúsgazdag család leányába, Nora Barnacle-be, akit elszöktetett, majd Svájcban feleségül vett 1904-ben.

Ø      1913: Először Polában, majd Triesztben nyelvtanári állást vállalt, ebben az évben kötött barátságot a trieszti irodalmi kör rendezvényein Ezra Pounddal, akinek segítségével a 10-es évek közepétől megjelenhettek prózai művei is (addig csak Kamarazene című verseskötete láthatott napvilágot 1907-ben).

Ø      1914: Megjelent a Dublini emberek című novelláskötete, már ebben az évben elkezdte írni az Ulyssest (eredetileg a Dublini emberek címe ez lett volna: Ulysses Dublinban).

Ø      1916: Az Ifjúkori önarckép is megjelent.

Ø      1918: Elkészült első és egyetlen színpadi műve, a Számkivetettek. (Csúfos bukás volt, Joyce halála után mégis színpadra került és sikert arathatott az Éjszakai Városban zajló párbeszédes rész színpadi átdolgozásával, melyet Ulysses az Éjszakai Városban címmel a New York-i Rooftop Theatre mutatott be 1958-ban.)

Ø      1922: Amerikában megjelent az Ulysses. A megjelenés után elkezdte írni, és haláláig írta a Finnegans Wake című regényét (nem készült belőle magyar fordítás).

ULYSSES

Források:

Joyce legfőbb erőssége (Ellmann szerint) az elsősorban családi vonatkozású önéletrajzi elemek irodalommá való átlényegítésében rejlett, és abban, hogy remekül tudott plagizálni. A regényben minden Stephen Dedalusszal (és a legtöbb Leopold Bloommal) foglalkozó epizódban önéletrajzi elemekre támaszkodott, főként az 1902-1904-ben történt eseményekre (Stephen Dedalus is a Clangowes Wood College-ban tanul 20 évesen, mint Joyce, tanár és kezdő költő, stb.)

A regényben felbukkanó szereplők többsége pontosan beazonosítható (John Eglinton – William Magee írói álneve, Russel – Georg William Russel, aki A.E. monogrammal publikált, Richard Best – valódi nevén szerepel, Molly -  egy bizonyos Santos asszony és Amelia Popper külső jegyeiből és Nora belső tulajdonságaiból született, Bloom – Theodor Mayer és Ettore Schmitz [az irodalomban Italo Svevo néven ismert] és még néhány személy keresztezése, bizonyos értelemben pedig szintén Joyce irodalmi képe, mint ahogy S. Dedalus is az). Ellenfeleit és ellenségeit is szerepelteti a regényben, többnyire negatív vagy nevetséges figuraként (a részeges Carr katona, aki megtámadja Stephen Dedalust – Henry Carr karikatúrája, egy felcser és H. Rumbold hóhér szerepében Sir Henry Rumbold berni angol nagykövet tűnik fel, a zürichi brit konzul pedig úgy szerepel, mint Battling Bennett, a bokszoló).

A tényekhez való hűség a legapróbb részletekre is kiterjed (Joyce írta 1917-ben Ezra Poundnak: ”Sajnos, nagyon szegényes a fantáziám”), a „kitalálás” kevesebb a műben, mint gondolnánk. Joyce mozgósította a még Dublinban élő rokonait és barátait, hogy minden apró részletet, információt is megszerezhessen (mennyibe került 1904-ben egy villamosjegy, átmászhat-e egy ember az Eccles Street 7. számú ház kerítésén [itt lakik Bloom], milyen látványt nyújt a Star-of-the-Sea templom, stb.).

Az önéletrajzi elemekből, információkból, emlékekből Joyce autonóm művészi valóságot teremtett, amelyben megváltoztatta a mindennapok formáit és arányait, a jelenségek közötti szokásos összefüggéseket, ezért a regény legalapvetőbb (naturalisztikusnak tekinthető) rétege is csak nehezen „értelmezhető”, tökéletesen felfogni pedig lehetetlen.

Sok szereplő és helyszín előző regényeiből került az Ulyssesbe. Stephen Dedalus az Ifjúkori önarckép főszereplője volt, sok mellékalak pedig a Dublini emberek című novelláskötetből „lépett át” a regénybe.

Narrációs séma:

A regény eredeti kiadása 18 számozott fejezetet tartalmaz (eredetileg az Odüsszeiával való kapcsolat nyilvánvalóvá tétele érdekében a fejezetek az eposzra utaló címeket viseltek, melyeket végül Joyce a befejezés előtt nem sokkal törölt). A cselekmény Dublinban játszódik, 1904. június 16-a reggelétől június 17-e hajnaláig kb. 18 óra eseményeit tartalmazza a regény.

I.                   epizód [Télemakhosz], színhely: a Martello Tower, idő: reggel 8 óra, technika: elbeszélés (fiatal), szimbólum: örökös. Stephen Dedalus felöltözik, és megreggelizik a Martello Tower-beli két lakótársa (az angol Haines és Buck Mulligan medikus) társaságában, majd úgy dönt, nem tér vissza éjszakára és elindul a város felé.

II.                epizód [Nesztór], színhely: az iskola, idő: 10 óra, technika: katekizmus (személyes), szimbólum: ló. Először Deasy úr iskolájába megy, ahol ókori történelmet tanít, felveszi a fizetését, és meghallgatja az igazgató (deasy úr) konzervatív fejtegetéseit a pénzről, a zsidókról, Írországról és a nőkről.

III.             epizód [Próteusz], színhely: a tengerpart, idő: 11 óra, technika: monológ (férfi), szimbólum: áramlás. Az öböl partja mentén a város felé indul, útközben különböző, személyes irodalmi problémákon, az élet és a halál, a lélekvándorlás, az örökös átváltozások és örökös visszatérések filozofikus-misztikus jelenségein tűnődik.

IV.              epizód [Kalüpszó], színhely: az Eccles Street 7. számú ház, idő: reggel 8 óra, technika: elbeszélés (érett), szimbólum: nimfa. Ebben a fejezetben időben visszatérünk a kiindulóponthoz, elkezdődik a Poldynak becézett harmincnyolc éves, magyar származású ír zsidó, kereskedelmi ügynök, Leopold Bloom napja. Szendvicseket készít még ágyban fekvő feleségének (Marion – Molly, énekesnő), Dlugacz mészárosnál vesét vesz, visszatérve beviszi Mollynak a reggelit és a szeretőjétől (Blazes Boylan, hangversenyügynök) érkezett levelet. Ő a konyhában reggelizik, közben elolvassa a lányától érkezett levelet (Milly, vidéken a fényképészmesterséget tanulja). Reggeli után elmagyarázza a feleségének, hogy mit jelent a „metempszichózis” (Molly egy könyvben találkozott a szóval, amit épp most olvas), majd fekete öltönyben és keménykalapban elhagyja a házat.

Metempsychosis: „ – Metempsychosis – ismételte, homlokát ráncolva. – Ez görög. A    görögből van. Azt jelenti, hogy a lélek transzmigrációja. -         Ne marháskodj – mondta Molly. – Magyarázd meg világosan. […] -         Vannak, akik azt hiszik – mondta -, hogy a halál után tovább élünk egy másik testben, nem amiben éltünk. Ezt úgy hívják, hogy reinkarnáció. Hogy mi mind már éltünk a földön évezredekkel ezelőtt.

 

Vagy egy másik bolygón. Azt mondják, elfelejtettük. Egyesek azt mondják, hogy emlékeznek elmúlt életükre. […] - Metempsychosis – tűnődött -, a régi görögök így nevezték. Őnáluk olyan volt a vallás, hogy azt hitték, hogy az ember állattá vagy növénnyé változhat például. Vagy például nimfává, ahogy nevezték.”

 

V.               epizód [A lótuszevők], színhely: a fürdő, idő: 10 óra, technika: narcizmus, szimbólum: úrvacsora. Bloom Dublin utcáin kóborol, ugyanarról ábrándozik, mint az előző epizódban (a „gyönyörűséges” keleti országról, „a világ kertjéről”), a postán átveszi a Matha Clifford gép- és gyorsírónőtől kapott szerelmes levelet, találkozik két ismerősével (M’Coyjal és Bantam Lynsszal [akik a Dublini emberek-ben is szerepeltek]), benéz a templomba, figyeli az áldozáshoz járuló nőket. A templomból a drogériába megy, kölnivizet rendel Mollynak, és vesz egy citromszappant (ami végig kíséri a történeten, egészen a hazaérkezésig [Györffy ® „szappanopeia”…]), majd átadja testét a török fürdő gyönyöreinek.

VI.            epizód [Hádész], színhely: a Glasnevin temető, idő: 11 óra, technika: inkubizmus, szimbólum: temetőcsősz. A fürdőzés után Simon Dedalusszal (Stephen édesapja), Martin Cunnighammel, Jack Powerral, Tom Kernannal és más ismerőseivel (szintén szerepeltek a Dublini emberek-ben) barátja, Paddy Dignam temetésére megy, a hintó ablakából látja többek között Boylant is (a felesége szeretője). A temetőben (ahol Hynes riporter feljegyzi a jelenlevők nevét [szerepelt a Dublini emberek-ben is] Bloom ismerősei és rokonai haláláról, balesetekről tűnődik komor hangulatban.

VII.         epizód [Aiolosz], színhely: a Freeman’s Journal and National Press szerkesztőség, idő: 12 óra, technika: enthymemikus, szimbólum: szerkesztő. A temetés után a szedőterembe és szerkesztőségbe siet, hogy elhelyezze a lapban Alexander Keyes gyarmatáru-kereskedő reklámját. Hamarosan megjelenik a szerkesztőségben Stephen Dedalus is, akit Deasy úr kért meg, hogy közöltesse a lapban a száj- és körömfájásról írt cikkét. Stephen és barátai, valamint O’Madden Burke [Dublini emberek], Ned Lambert újságírók, Mac Hugh professzor és a „nagy Gallahert” emlegető Myles Crawford főszerkesztő között érdekes társalgás alakul ki.

VIII.      epizód [A laisztrügónok], színhely: az ebéd, idő: 1 óra, technika: perisztaltikus, szimbólum: rendőrök. Bloom időközben megéhezik és elindul vendéglőt keresni. Útközben találkozik Breen kisasszonnyal, hajdani szerelmével, megtudja tőle, hogy közös ismerősük, Mina purefoy asszony Horne klinikáján vajúdik, aztán betér Burton kocsmájába. A kocsmában zabáló vendégek látványától megundorodik és továbbáll. Útközben a konyhaművészet, az evés és az emésztés körül forognak gondolatai. Végül Davy Byrne vendéglőjében megebédel. Ebéd után a múzeum felé indul, ahol a görög istennők „anatómiájával” akar foglalkozni, megint találkozik Boylannel, és ez a találkozás határozott ellenérzéseket vált ki belőle.

IX.            epizód [Szkülla és Kharübdisz], színhely: a Nemzeti Könyvtár, idő: 2 óra, technika: dialektikus, szimbólum: Stradford, London. Ismét Stephen Dedalusszal találkozunk, aki a könyvtárban néhány író, költő és könyvtáros társaságában folytat vitát Shakespeare-ről és a shakespeare-ológiáról (különös tekintettel a Hamletre). Bloom is feltűnik egy pillanatra, mert utána akar nézni valaminek a tartományi lap évkönyvében.

X.               epizód [A bolygó sziklák], színhely: Dublin utcái, idő: 3 óra, technika: labirintus, szimbólum: polgárok. A szín kiterjed az egész városra. Legalább negyven-ötven embert követhetünk nyomon, javarészt régi „ismerőseinket” (a Dublini emberek és az Ifjúkori önarckép szereplőit), akik Dublin utcáin sétálnak, fejet hajtva köszöntik Conmee atyát, a Clongowes Wood College rektorát (Ifjúkori önarckép), és Írország alkirályát, aki a Mirus Bazaar felé vonul, hogy megnyissa a jótékonysági vásárt. Blazes Boylan csemegéskosarat vesz Mollynak, Bloom pedig a The Sweets of Sin (’A bűn méze’) című könyvet veszi, szintén Mollynak, ajándékba az antikváriumban. Stephen Dedalus találkozik húgával, aki szegényesen van öltözve, épp a függönyeiket akarja eladni, mert apja csak garasokat ad a kosztpénzhez, a többit elmulatja.

XI.            Epizód [A szirének], színhely: az Ormond Hotel zeneterme, idő: 4 óra, technika: fúga per canonem, szimbólum: bárhölgyek. Bloom levélpapírt vesz és az Ormond Hotelba megy ebédelni, ahol két mixernő (Miss Lydia Douce és Miss Mina Kennedy) „bűvöli” a vendégeket. Épp Bloom előtt járt itt Boylan, aki Mollyhoz siet, de azért felhajtott egy pohár pálinkát és flörtölt a lányokkal. Lenehan (Dublini emberek) eredménytelenül esedezik a mixernők kegyeiért. Bloom a Dedalus család egyik lecsúszott tagjával (Richie Gouldinggel, aki Stephen nagybátyja) ebédel együtt, válaszol Martha Clifford levelére, közben az idősebb Dedalus és Ben Dollard énekét hallgatja (D. a Márta című opera szerelmi áriáját énekli éppen). Ugyanebben az időben Molly ágyban fogadja szeretőjét (Boylant).

XII.         epizód [A küklopsz], színhely: Barney Kernan kocsmája, idő: 5 óra, technika: gigantizmus, szimbólum: féniánus. Ebéd után Bloom átmegy Barney Kernan kocsmájába, ahol Martin Cunninghammel a megboldogult Dignan gyermekeinek biztosításáról tárgyal, majd szembe kerül egy agresszívan soviniszta és antiszemita, „polgártárs”-ként emlegetett emberrel, aki támadni kezdi az ügynököt, barátai bíztatása közepette, végül dühében egy bádog dobozt vág hozzá.

XIII.      epizód [Nauszikaá], színhely: Sandymounth, sziklák, közel a Star-of-the-Sea templomhoz, idő: este 8 óra, technika: tumescentia detumescentia, szimbólum: szűz. Bloom, hogy az iménti kínos kaland után kiszellőztesse a fejét, sétára indul az öböl partján fekvő Sandymounthba. Ugyanazon a helyen üldögél, ahol reggel Stephen Dedalus töprengett az élet apró dolgairól. Miközben a közeli templomban esti misét tartanak, Bloom (a fáradt vándor) egy fiatal lányokból álló csapatot vesz észre. A legszebb lányt, Gerty MacDowellt kezdi figyelni, aki a jótékonysági vásár alkalmából rendezett tűzijáték nézése közben tudatosan feltárja Bloom előtt bájait…

XIV.       epizód [A naptitán marhái], színhely: a Horne-klinika, idő: 10 óra, technika: embrionális fejlődés, szimbólum: anyák. Bloom beugrik a kórházba, hogy megtudja, hogy van Purefoy asszony, részt vesz a kapatos medikusok szópárbajában, a medikusok között van Buck Mulligan, Haines, Lynch (Ifjúkori önarckép) és Stephen Dedalus is, aki tréfás megjegyzéseket tesz beszélgetés közben, végül kiadja Lynchnek a jelszót: „Átszállás itt a Bella Bordellóba”.

XV.          epizód [Kirké], színhely: Bella Cohen nyilvánosháza, idő: 12 óra (éjfél), technika: hallucináció, szimbólum: szajha. Lynch, Dedalus és Bloom az Éjszakai Városba vonulnak, megérkeznek a bordélyba, ahol igen bizarr dolgok történnek, és az eddig felbukkant szereplők többsége is megjelenik itt különböző helyzetekben, szerepekben és ruhákban. Amikor Carr katona leüti a részeg Stephen Dedalust, akit a bajban magára hagyott Lynch, Bloom védelmébe veszi a fiatalembert.

XVI.       epizód [Eumaiosz], színhely: a kocsisbeugró, idő: éjjel 1 óra, technika: elbeszélés (öreg), szimbólum: tengerészek. Bloom leporolja Stephent, megkeresi a kalapját és a kőris sétapálcáját, majd elindul vele hazafelé. Lenehannel és még kevésbé bizalomgerjesztő barátjával, John Corleyval (Dublini emberek) való találkozásuk után beugranak egy kocsisok által látogatott lebujba, kávét isznak és egy háromárbocos hajó matrózának történeteit hallgatják (reggel Stephen is látta a hajót a Sandymounthban tett sétája alkalmával).

XVII.    epizód [Ithaka], színhely: az Eccles Street 7. számú ház, idő: hajnali 2 óra előtt, technika: katekizmus (személytelen), szimbólum: üstökösök. Bloom a saját házához vezeti Stephent, nincs nála kapukulcs, ezért átmászik a kerítésen, majd azt tanácsolja Dedalusnak, hogy aludjon nála. Stephen megiszik egy csésze kakaót Bloomék konyhájában, bizarr beszélgetést folytat a házigazdával, majd távozik. Bloom ezután elkészíti a nap mérlegét, irreális terveket sző a szerencse rabul ejtésére, átböngészi íróasztala fiókjait (három levelet talál Martha Cliffordtól és két pornográf levelezőlapot, beszámol Mollynak a nap eseményeiről, végül elalszik.

XVIII. epizód [Pénelopé], színhely: a hitvesi ágy, idő: hajnali 2 óra, technika: monológ (női). A regényt Molly Bloom hosszú, egocentrikus monológja zárja le (férje a napról adott beszámolójával teljesen felébresztette), melynek központi témája a szex és a múlt (többek között a Gibraltárban töltött ifjúkor, melynek felidézése közben szintén az erotikus képek, élmények uralkodnak.

Az Odüsszeia lenyomatai:

A szerkezet

Az Ulysses három részre tagolódik. Az első három epizód a homéroszi „Télemakhiá”-nak, az eposz első négy énekének felel meg. A második rész tizenkét epizódja az Odüsszeia V-XII. énekének párhuzamos története. Az utolsó rész három epizódot foglal magába, melyek a homéroszi „Nostos”-nak felelnek meg, az eposz XIII-XXIV. énekeit „tartalmazzák”, vagyis a hős hazafelé vezető útját és megérkezését írják le.

Az alapmese itt is (mint az eposzban) meglehetősen szerény, a mű terjedelmét tulajdonképpen az epizódok adják (Joyce szinte sosem beszélt fejezetekről, regényével kapcsolatban inkább epizódokat említett).

Az idő kezelése is hasonló, hiszen Bloom harmincnyolc éve elevenedik meg előttünk, miközben a regény ideje mindössze tizennyolc óra, és ez alatt az idő alatt a szerző (úgy, mint Homérosz) valószínűtlenül sokat mesél el.

Személyek, helyek, helyzetek megfeleltetése

A címen kívül a szövegben nem található közvetlen utalás az Odüsszeiára (a fejezetek címeit Joyce a befejezés előtt eltávolította, a regény szövegében csak néhány közvetett utalás [ha ugyan utalásnak lehet őket nevezni] található, mint a VIII. epizódban Pénelopé nevének említése, vagy az antifeminista Deasy úr úrnak az Iliászra vonatkozó néhány szava). Joyce az eposszal való kapcsolatról ezt mondta: „Az Odüsszeia vázlat volt számomra, tervrajz, a szó azon értelmében, amelyet az építészek adnak neki, vagy tán több is annál; Homérosz mintája alapján rendeztem a cselekményt, és hűen követtem a legapróbb részletekben is…”

Joyce nem csak az Odüsszeiát olvasta, tanulmányozta és használta fel, hanem Victor Bérard: Az Odüsszeia új világításban című, Odüsszeusz föníciai származását bizonyító (ezért lett Leopold Bloom is zsidó származású) művét is.

Ø      Stephen Dedalus fizeti a Martello Tower bérleti díját, de lakótársai (főleg Buck Mulligan) kicsalják tőle a kulcsokat, elszedik a pénzét, élősködnek rajta és közben mélységesen lekezelik (mint Télemakhoszt az eposz első két énekében a kérők), ezért dönt úgy, hogy nem megy vissza a toronyba éjszakára, hanem inkább „utazásra” indul, nyakába veszi a várost, „apát keres”. Stephen Dedalus = Télemakhosz

Ø      Stephen útközben felkeresi Deasy urat. Deasy úr = Nesztór, az első állomás a keresésben. (Pülosz, Nesztór székhelye, az Alpheusz folyó partján feküdt, a folyó neve az ökör szóból származik, ezért foglalkozik Deasy úr a száj- és körömfájással) Az öböl mentén sétáló és meditáló Stephen gondolataiban, a dolgok örök változásával kapcsolatos filozofikus-ezoterikus fejtegetéseiben számos utalás található az alakját folytonosan változtató Próteuszra.

Ø      Az őshazába, a keleti paradicsomba való visszatérésről álmodozó Leopold Bloom a Kalüpszó nimfánál raboskodó Odüsszeusz sorstársa. Molly egyszerre Kalüpszó, akitől elvágyódik, és Pénelopé, akihez hazatér. Kalüpszó nimfa Ogügié szigetén lakott, amelyet a már említett V. Bérard a Gibraltári-szorosban helyezett el, Molly pedig Gibraltárban született. Kalüpszó sötét barlangja a mindig félhomályos hálószoba megfelelője, ahol a falon egy nimfát ábrázoló kép lóg. Leopold Bloom = Odüsszeusz/Ulysses, Molly =Kalüpszó/Pénelopé, a hálószoba = Kalüpszó barlangja.

Ø      Az V. epizódban a drogéria illatáradata, a színek tobzódása és az oltáriszentségtől és tömjéntől elkábult asszonyok a lótuszevők szigetét idézik, a bódulat, a feledés és a lemondás gyönyörteljes és veszélyes hazáját.

Ø      A VI. epizódban Bloom Martin Cunnigham (= Eurülokhosz) és Simon Dedalus (= Perimédész) társaságában a temetőbe hajtat, ahol Odüsszeusz nyomán a Hádészbe lép, a gyászolók elhaladnak Daniel O’Connell és Parnell (= Héraklész és Agamemnón)  síremléke előtt.

Ø      Aiolié szigetének a szerkesztőség felel meg (VII. epizód), ahonnan a változó és az embereket megtévesztő hírek áradnak szét a világba, a szelek királya pedig a szeszélyes Myles Crawford. A nyomdagépek zúgnak, hasonlatok bukkannak fel a szövegben a meteorológiából, az ajtók szeszélyesen és váratlanul kivágódnak, a rikkancsok az épületbe rohanva viszik magukkal a szél fuvallatát, és huzatot csinálnak. Ebben a részben szó szerint és szimbolikus értelemben is a szelek uralkodnak.

Ø      A VIII. epizódban Bloom betér Burton kocsmájába, ahol a vendégek állati módon zabálják a húst és rágják a csontot, úgy, mint a vad laisztrügónok, akik felfalták Odüsszeusz társait.

Ø      A könyvtárban (IX. fejezet) Stephen Dedalus és társai a beszélgetés során „áthajóznak” Platón és Arisztotelész, a shakespeare-i London és a shakespeare-i Stradford, a „romlott” Párizs és a „szűzi” Dublin, az eretnekség és az ortodoxia, a különböző ellentmondó, dialektikusan vizsgált eszmék és problémák Szküllája és Kharübdisze között.

Ø      Az Ormond Hotel zeneterme (XI. epizód), a visszhangzó énekszó és a két mixernő a szirének szigete. Joyce maga is a tengerrel hozza össze a két nőt, az egyikük tenger mellett töltötte a nyarat, és fülüket a kagylóhoz, hajukat vízinövényhez hasonlítja.

Ø      A soviniszta polgártárs, aki megtámadja Bloomot Kernan kocsmájában (XII. epizód) csakis Polüphémosz lehet, a Küklopsz. A polgártárs mestere a kőhajigálásnak, Bloom a jelenlétében szivart szív (Odüsszeusz felmelegítette a dorongot, amivel megvakította az óriást), amikor az elvakult polgártárs célt téveszt a süteményes dobozzal, valami földrengésféle történik („A dunsinki földrengésjelző összesen tizenegy lökést érzékelt…”).

Ø      A XIII. epizódban Gerty MacDowell Nauszikaá mása, aki a jó idegentől elragadtatva az öböl partján kitárja neki bájait, még a vízbe eső labda története is megismétlődik (majdnem szó szerint.

Ø      Horne klinikája (XIV. epizód) Héliosz napisten birodalma (ő maga testesíti meg Hélioszt), a két ápolónő a Nap istenének két lánya, akik a szent teheneket és ökröket őrzik, melyek a termékenységszimbólumaként közvetlenül vagy célzás formájában felbukkannak a medikusok szócsatájában (bikákról, a „férfierőről, a megtermékenyítésről és a születésszabályozásról vitáznak többek között).

Ø      Az Éjszakai Város bordélyának (XV. Epizód) Bella Cohenja minden bizonnyal Kirké, aki állati örömökbe csalogatja Odüsszeusz társait, majd disznóvá változtatja őket. Itt Bloom kényszerül mindig más állat szerepébe (ló, kutya, disznó), ahogy Bella megkívánja.

Ø      A kocsisbetérő Eumaiosz nyomorúságos kunyhójához hasonlít, ahol Télemakhosz végre felismeri apját, itt Dedalus és Bloom beszélgetnek, miután az ügynök megmentett Stephant.

Ø      A XVII. epizódban Bloom kénytelen koldusként, gyűrötten átmászni a kerítésen és a mosókonyhán keresztül belopakodni a saját házába, mint egy koldus (így tért vissza Odüsszeusz is Ithakába).

Györffy észrevételei:

A regényt akár parodisztikusnak is gondolhatjuk, mivel a hősi eposzt és szereplőit (Odüsszeia) egy nagyvárosias kisváros (Dublin) díszleteibe helyezi. A mítikus dimenzió áll szemben a kicsinyes, szánalmas mindennapi élet dimenziójával. A felszínen a naturalisztikus elv működik (minél tökéletesebben ábrázolni, rekonstruálni egy bizonyos valóságot).

Parodisztikus és analógiás utalások tarkítják a szöveget. Az utalások nem mindig felismerhetőek, Szerepük elsősorban az, hogy éreztessék a szöveg többrétegűségét (analógiás/devalváló réteg), mítikussá tágítsák a regényt. Azzal hatnak, hogy vannak, nem azzal, amik (szerteágazó recepció).

Utalást fedezhetünk fel abban is, hogy Bloom zsidó származású (és nem csak azért, mert Bérard szerint Odüsszeusz föníciai származású volt), ez a Bibliából is ered (a bolygó zsidóra utaló szövegek). Bloom kitaszított ebben a világban, idegen, sorsát bolyongásként éli meg, ami a zsidóság egyetemes idegenségét is szimbolizálja (város → világ, zsidóság → egyetemes idegenség). Utalásokat találunk még a Don Quijote-ra, a Faust-ra, Parcifalra, stb.

Ø      Bloom: túlteng benne a testiség („egy anális kisember”), felesége félrelépéseit is valami perverz örömmel veszi tudomásul (az egyik szereplő szavaival: Molly „egy belemenős nő”), és frusztrált ember (apa, férj, ügynök, szellemi lény, férfi)

Ø      Dedalus: érzékeny, magányos, fiatal, sebzett művész

Ø      Molly: az örök nőiség jelképe, nyugvópont, kizárólag a szexualitás képzetkörében mozog

A regény egésze egy ellentétre feszül: dekonstrukció (a férfiak bolyongása) és állandóság, nyugalom (Molly, aki egész nap heverészik, akihez haza lehet térni).

A regény technikai újításai: a belső monológ, amelynek az előképe már az Ifjúkori önarcképben is megjelenik, a Finnegans Wake-ben pedig a tökéletességig fejlődik (három szereplő is ezzel az elbeszélő technikával nyilatkozik meg: Dedalus a III. epizódban, Bloom [nem tudom, itt melyik részre gondolt Györffy], és Molly az utolsó epizódban az epizódonként változó elbeszélési technika, és a szimultaneitás, amivel egyszerre több szálon indul meg a cselekmény egy időben.